Ĺrósorsok

Két napon belül két irodalmi vonatkozású hírt is kiadtak a világ vezető hírügynökségei. Az egyik egy sikerről, a másik egy tragédiáról számol be. Sao Paolóban, a világ egyik legveszélyesebb városában, ahol olyan magas az emberrablások száma, hogy több „túszszabadítással” foglalkozó ügynökség is szépen megél, eggyel kevesebb prostituált van. A mindössze 21 esztendős Raquel Pacheco – aki két hónappal ezelőtt még call girlként tevékenykedett, s legkevesebb napi öt „menetet” bonyolított le – felhagyott a szakmával, mivel sikeres író lett. A skorpió édes mérge: Egy call girl naplója címmel összegezte vélhetően nem túl hosszú pályafutásának tapasztalatait, s a kötet máris 30 ezer példányban kelt el. A könyvet két hónapig írta. Részben a napló, részben a blog műfaji sajátosságait viseli magán, harmadrészt pedig tanácsokkal szolgál az olvasóknak, hogyan dobhatnák fel szexuális életüket. Raquel példa lehet közép-európai kolléganői számára is. Lányok, nem kell megvárni, míg Havas tanár úr Kurvaélet címmel könyvet ír rólatok, vegyétek a pennát önkezetekbe! Raquelnek sikerült. Ha valaki a börtönben ír könyvet, az általában sikeres lesz. A még olvasó emberek többségét ugyanis foglalkoztatja, milyen lehet egy sittes lelkivilága, milyen intellektuális termék lehet az, melyet egy 3x3 méteres cellában raboskodó „börtöntöltelék” készít nekünk. Hadd ne katalogizáljuk a börtönviselt írókat Campanellától a „miskolci Bonnie”-ként elhíresült Novák Tündéig, sokan vannak. Egy közülük már nincs az élők sorában. Stanley „Tookie” Williams tegnap hajnalban kapta meg a méreginjekciót. Tookie a nyugati parti Crips banda tagjaként 1979-ben hidegvérrel megölt 4 embert egy rablás során. A börtönben azonban jó útra tért, s ifjúsági műveket kezdett írni. Műveinek nem titkolt célja az volt, hogy elvegye a fiatalok kedvét a bandákba tömörüléstől, az erőszaktól, a bűnözéstől. Tookie-t Nobel-békedíjra ötször, irodalmi Nobel-díjra négyszer jelölték, közéleti személyiségek jártak közben, hogy büntetését mérsékeljék életfogytiglanira, sikertelenül. Ne nyissunk e helyütt vitát a halálbüntetés létjogosultságáról, bár azt a támogatóinak is be kell látniuk, hogy az elrettentő hatás már nem érvényesül, mindenesetre tény, ennél kevesebbért is végeztek ki írót. Úgy látszik, 2005-ben kurtizánok és gyilkosok kellenek ahhoz, hogy a világ egy kicsit az irodalomra figyeljen.