Lőttek a szabadságnak

Továbblapoznék, de nem megy. A bangladesi édesanya puttonyából les rám egy csöppnyi kislány, miközben kenyérhéjat szopogat. Ötéves öccsének köldökéig ér a megáradt folyó vize, valamennyien fáradtak és egykedvűek. Kicsit olyan a tekintetük, mint a hajnali négy óta az érsekújvári lakótelepi házuk előtt ücsörgő házaspáré. Ők is hajlék nélkül maradtak, házuk alagsorában bomba robbant hétfőn este, a rokonnál egy szemhunyásnyit sem aludtak, féltették kis vagyonukat. A lakás ajtaját kivitte a légáramlat. – Szabadságra készültünk, két éve ezért hajtunk, dolgozunk a hétvégeken is. Most vége mindennek – tapossa a lépcsőházi ablak szilánkjai közé huszonvalahányadik csikkét a családfő. A gyerekek az anyósnál vannak, nem tudták nekik megmagyarázni, hogy mi történt. – Most mondjam azt, hogy egy vállalkozó nem egyenlítette ki idejében a számláját? Vagy azt, hogy a pénzbehajtók ma már egyre durvább módszerekhez folyamodnak? Egy egész háztömb lakóinak életét figyelmen kívül hagyva fenyegetőznek – fakad ki a harmincas férfi. Látom, hogy fél nagyon és nem akarja, hogy ezt a gyerekei is lássák. Ha elmegy szabadságra, ott is roncsolódott redőnyökkel, szétfeszített ablakpántokkal, véres kendőkkel álmodik majd. És igenis félni fog, hogy majd újra robbantanak, fenyegetőznek az ablaka alatt. Egyszer még majd arra ébred, hogy tévedésből a szomszédé helyett az ő autója gyulladt ki a ház előtt. Ül a lakótelepi padon, de szeme nyugtalanabb, mint a bangladesi nőé, aki gyerekeit igyekszik száraz helyre vinni.

Hamvas Béla azt mondja, hogy a természettel még a nagy katasztrófák idején sincs baj, mert azok mindig elemiek. „Ha a vulkán kitör, vagy jön a szökőár, a tájfun, lezuhan a meteor, az alvilág nem mozdul meg. Amiért az emberrel még az egyszerű dolgokban is baj van, hogy nincs olyan kicsinység, amely ne tudná az alvilágot megmozdítani”. Az újvári férfi sosem hitte, hogy nem lesz elég mersze betenni lábát a saját lakásába. Már mindenkire gyanakszik, még közvetlen szomszédaira is.