Lopják a rántott húst

Forró zsírként fröccsent a hír, hogy a Smer államfőjelöltje, Maroš Šefčovič bevetette a csodafegyvert. Első kampányvideójában ugyanis nem mással igyekszik elnyerni a választók szimpátiáját, mint azzal, hogy őszintén bevallja: nem tudja rántott hús nélkül elképzelni a vasárnapi ebédet. És nem is akarja. Ezért hát a videó éppen azt a családi életképet tárja a nézők elé, amikor Šefčovičéknál célegyenesbe fordul a vasárnapi ebéd: 

a feleség rendezgeti a terítéket, minőségi ellenőrzést tart a melegen tartott rántott húsok közt, a családfő pedig épp lesegíti a közben megérkező anyukája válláról a fekete „kacsaszőr” kabátot. 

A gyerekek már nagyok, saját programjuk van – szabadkozik a kamerának az Európai Bizottság energetikai ügyekért felelős alelnöke, majd rátér a lényegre: megmondja, hogy hívják, és hogy számít a szavazatunkra a márciusi államfőválasztáson. A videó nyilván sok választó szívét megdobogtatja, elsősorban a felnőtt fiús anyukákét és nagymamákét. Hiszen csak ők tudják igazán, milyen is az, amikor a fiuk, aki a héten a lelkét kidolgozza (akár Brüsszelben, akár a jéerdében), vasárnap délben megkapja jól megérdemelt rántott húsát, amely nélkül a családi ebédet nem tudja elképzelni, és nem is akarja.

Biztosan lesz még több kampányvideója Šefčovičnak, amelyekben arról is beszél majd, miért szeretne elnök lenni, mik a tervei, mit tart jónak, és mit nem. Mert a rántott húsos kisfilmben ilyenekről nem igazán beszél.

Mondjuk, ezzel még mindig több szavazatot fog szerezni, mint azokkal, amelyekben kifejti, mit gondol néhány aktuális politikai kérdésről, már ha tényleg kifejti. A kirihusi kultusz kampánymotívumként való szerepeltetése mégis rávilágít ká-európai létezésünk és közéleti gondolkodásunk röghöz, ha tetszik, kirihusihoz kötöttségére. Mert vannak reklámipari csodafegyverek, amelyekkel mindent el lehet adni. Ilyenek a gyerekek, a kisállatok, a mérsékelten felöltöztetett női testek. Ezek közé a csodafegyverek közé tartozik mostantól a kirihusi is, legalábbis Szlovákiában.
 

Egyébként az étel, melyről szó van, hivatalos nevén nem más, mint a bécsi szelet, amely eredetileg 3–4 milliméteresre kiklopfolt borjúhús panírban való kisütését jelentette. De persze hagyományosnak mondható már a disznóhúsból készült változat, már ha tényleg sikerül vékonyra kiklopfolni. Ha Šefčovič szimpatizánsa lennék, kiakasztanám az erkélyre a lepedőt, rajta hatalmas felirattal: Volím rezne. Magyarul úgy hangozhatna: Én a kirihusit választom. Ez utóbbiról a kirihusi rajongóinak eszébe juthat a L´art pour l´art társulat egyik ismert képregénye, melynek címe A királylány és a büdös paraszt. Abban azt mondja a királylány a medve kastélya előtt a büdös parasztnak: Mégis inkább a medvét választom. Te menjél haza a lóval. De ha nem jut eszükbe, akkor is joggal gondolják, hogy Šefčovič, ha el nem lopta is, de kisajátította magának a rántott hús eddig makulátlan intézményét, és mostantól minden kirihusi elfogyasztása közben Šefčovič fog eszükbe jutni. Kár.