Líbiai zsibvásár

De a legnagyobb fogyatékosság: senkinek sincs elképzelése – még az önmagát tömjénező Sarkozy francia elnöknek sem – arról, mi lesz a beavatkozás után, milyen lesz Líbia jövője.

Ha igaz az, amit hivatalosan állítanak, hogy nem akarják megölni Kadhafit – bár Tripoli bombázásával egyre szaporodnak az ennek ellentmondó tények –, akkor megtörténhet, hogy az ezredes túléli, és Líbia kettészakad. Nyugaton marad ő, a keleti országrész, a felkelők jelenlegi központjának, Bengázinak az irányításával leválik. Valóban ezt akarják? Milyen lenne az új államalakulat? Az tagadhatatlan, s ezt az amerikai hírszerzés is megerősítette, Bengázi a líbiai iszlamisták központja, az al-Kaida számos tagja és vezetője ebből a térségből származik. Talán ezért is hangsúlyozták többször a Pentagonban, hogy az amerikaiak nem szándékoznak légi támogatást nyújtani a felkelőknek egy Kadhafi elleni offenzívához.

Az amerikaiak kihátrálnak, Afganisztán és Irak mellett nem akarnak részt venni egy harmadik közel-keleti konfliktusban. Ezért a tegnapi két megállapodás után sem tudni, ki fog irányítani. Főleg a franciák ellenezték eddig, hogy a NATO legyen a hadműveletek politikai irányítója, mert 1. a hadikoalícióban nem NATO-tagok is részt vesznek, 2. Afganisztán miatt a NATO az Arab Liga számára elfogadhatatlan, 3. Törökország ellenzi a katonai műveletet.

Sarkozy megállapodott Cameronnal abban, hogy létrehoznak egy ún. politikai irányító testületet (külügyminiszteri szinten), amely a beavatkozó országokból és az Arab Ligából állna. Tessék elképzelni, amint a nyugati külügyminiszterek az arab külügyminiszterekkel együtt milyen hatékonyan tudnának sürgős, operatív döntéseket hozni. Igazi zsibvásár lenne ez, egyebek között azért is, mert az Arab Liga önmagával sem szokott egyetérteni, a tagországok pedig egymással. Nos, e francia spanyolviasz után Obama bejelentette, megállapodott Párizzsal és Londonnal abban, hogy mégis a NATO jut vezető szerephez. Hivatalosan nem lehet az akció politikai felelőse az említett kifogások miatt, de azért a parancsnoki, tervezési struktúráit igénybe fogják venni. Figyelmen kívül hagyva, hogy maguk a NATO-tagországok is csak abban tudtak megállapodni, hogy a szövetség részt vesz a fegyverembargó betartatását szolgáló tengeri blokádban.

Légicsapásokkal nem lehet Tripolit bevenni, s a felkelők is gyengék hozzá. Így olvashatatlan a hadikoalíciónak az a bejelentése, hogy amint a Kadhafi-rezsim igazi tűzszünetet rendel el és visszavonja csapatait, a katonai akciókat beszüntetik. És akkor? Tárgyalni fognak Kadhafival, akit elfogadhatatlannak kiáltottak ki? Vagy csak el akarják vágni őt az olasz finomítók számára például nélkülözhetetlen líbiai olajtól? Esetleg megtalálták már az ezredes utódját?