Szlovákia leghosszabb múltra visszatekintő, 2009-ben alapított liberális pártja, a Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) mérföldes léptekkel közelít a kiégett szlovákiai pártok szemétdombja felé. Kérdéses, hogy még sikerül-e megmenekülnie, mint ahogy az is, hogy egyáltalán lenne-e értelme a megmentésének.
Liberális ámokfutás
A Focus ügynökség által 2020 decemberében megkérdezetteknek még csaknem a 16 százaléka szavazott volna az SaS-re, 2021 végére ez 11 százalék körüli szintre esett vissza, az elmúlt hónapban, 2022 decemberében pedig már csak a válaszadók 5,6 százaléka adta volna voksát a liberális pártra. Ma már így az sem biztos, hogy a következő választások során bejutnak-e a parlamentbe. Tegyük azonban hozzá, hogy a szlovákiai választók nagy részének az értékrendjét tekintve az SaS 5 százalékhoz közelítő népszerűsége számít a normális állapotnak. A két évvel ezelőtt mért 16 százalékos index inkább csak egy átmeneti zavar volt. Az igazság ugyanis az, hogy az SaS kezdettől fogva egy jól menő pozsonyi vállalkozó, Richard Sulík személyes projektje. Időnként ugyan sikerült elbolondítania a választók egy részét, a párt azonban végig kőkemény neoliberális irányvonalat folytatott. Magyarul: az SaS az újgazdag, vadkapitalista vállalkozók pártja. Azon vállalkozóké, akik az egyszerű alkalmazottakat csupán a végletekig kizsigerelhető erőforrásnak, a nyugdíjasokat és az állami támogatásokra szorulókat pedig elviselhetetlen tehernek tekintik. Ha csak rajtuk múlt volna, az említett csoportok mára a mostaninál is jóval rosszabb anyagi helyzetben lennének.
Ugyanez az SaS azonban tavaly tett egy rendkívül hasznos szolgálatot Szlovákiának. Richard Sulík pártjának sikerült bedöntenie Szlovákia eddigi történelmének egyik legtehetségtelenebb, leggyűlöltebb, címeres gazemberekkel teletűzdelt kormánykoalícióját, amelynek az ámokfutását még sokáig fogjuk nyögni. Hogy ez a kormány felért egy rémálommal, ahhoz persze nem kis mértékben épp az SaS járult hozzá, kétségtelen tény azonban, hogy Sulík legalább részben javíthatott volna a megítélésén, ha a kormány bedöntését követően ragaszkodott volna a mielőbbi előre hozott parlamenti választásokhoz. Sulík ezzel szemben foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy ez a gyűlölt társaság az elbukott bizalmi szavazást követően még további tíz hónapig üljön a nyakunkon, és csak szeptember végén választhassunk új törvényhozást.
Már csak hab a tortán, hogy emiatt veszélybe kerülhet a jövő évi állami költségvetés elfogadása is, hiszen az új kormánynak nem lesz elég ideje ennek az összeállítására. A liberálisok így – Sulík végletekig destruktív hozzáállása miatt – az egész ország jövőjét kockáztatják. Ez azonban valószínűleg már a párt kemény magját adó újgazdag vállalkozóknak sem tetszik majd, hiszen ők sem érdekeltek abban, hogy az állam gazdálkodása összeomoljon, így egyre nagyobb az esélye annak, hogy az SaS számára az említett 5,6 százalék is elérhetetlen álomhatárnak számít majd, és végleg búcsút inthetünk a pártnak. A legnagyobb nyertes azonban ez esetben is Sulík lesz, aki idő előtt nyugdíjba vonulhat, és minden percét az Ausztráliában vásárolt birtokán töltheti. Közvetve azonban mi is nyerünk az ügyön, hiszen legalább ő így több kárt már nem okozhat, a gond csak az, hogy rajta kívül maradnak itt még elegen, akik a megmentésünkre hivatkozva próbálnak meg rajtunk meggazdagodni.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.