Létkérdések órája

A terroristákat ideológiailag felfűtő, tetteikre felkészítő Iszlám Állam rettenetes ellenség. Kiiktatása észszerűnek és nagyon is időszerűnek tűnik. Ugyanakkor illúzió, hogy ettől végleg megszűnik a terrorizmus, mert maradnak más terrorhálózatok, s lesznek olyan emberek, akik szociális vagy pszichés sebezhetőségük miatt rátalálnak a terror szörnyű útjára – nem is feltétlenül a szélsőséges iszlám terroréra. Ebből nem az következik, hogy nem kell tenni semmit, hanem az, hogy a cselekvésnek minél inkább el kell torlaszolnia a terrorhoz vezető társadalmi utat a nyugati és a nem nyugati társadalmakban egyaránt. Ahhoz, hogy az Iszlám Állam befolyása alatt álló területeken rendezni lehessen a helyzetet, előbb definiálni kell, mit értünk rendezés alatt. Biztosnak kellene lennünk abban, amennyire lehet, hogy az újabb katonai beavatkozás nem vezet újabb drámai fejleményekhez egy évtizeddel később.

Ami Európa saját dolgát illeti, a helyes következtetések levonása az első lépés. Ha figyelembe vesszük, hogy a terroristák nagy része sokadik generációs bevándorló, akkor nem tehetünk egyenlőségjelet a terror és az aktuális menekülthullám közé. Ahogyan azt sem lehet mondani, hogy kizárólag az uniós cselekvésképtelenség vezetett a rémtettekhez, mert hiszen az integrációs politikák vagy a rendvédelem nemzeti hatáskörbe tartoznak, bár nyilván mindennek van európai vetülete. Aztán az is kérdés, hogy a francia és belga állampolgárságú terroristák létezésének letaglózó tényéből következik-e az egész európai integrációs politika csődje? Hiszen ezenközben milliók teszik meg naponta a beilleszkedés kisebb-nagyobb lépéseit, elutasítva a terrorizmust.

Nem lehet szemet hunyni a felett, hogy a menekülthullámmal beszivárgott legalább néhány terrorista az EU-ba. Mégsem arról van szó, hogy a menekültek azért menekülnének, hogy feldúlják Európát, hanem arról, hogy közöttük megbújnak olyanok, akik ezzel a szándékkal érkeznek. Biztonságosabb lesz-e Európa attól, ha miattuk a valódi menekülőket kilátástalan helyzetbe hozzuk?

Ha ezekre a kérdésekre nincs megalapozott válasz, akkor nem tudhatjuk, hogy amit ma teszünk, tűnjék bármennyire magától értetődőnek is, végső soron nem ront-e tovább a drámai helyzeten.

A szerző magyarországi politológus