<p>A Smer elnöksége ma tárgyal arról, kit indítson a jövő évi elnökválasztáson, és e sorok írójának meggyőződése, hogy Robert Fico lesz az. Először 2012 szeptemberében írtam ezt le, és azóta semmi sem történt, ami véleményem megváltoztatására késztetne. </p>
Letelt az idő
Ha Fico nem forgatná a fejében az államfői poszt megszerzését, már rég kijelentette volna, hogy 2012 márciusában akkora bizalmat kapott a választóktól, hogy egyszerűen nem hagyhatja ott a kormányfői széket. Csakhogy ez a kijelentés sosem hangzott el. 2012 januárjában Fico arról értekezett, hogy aki államfő akar lenni, annak „másfél–két évvel a választás előtt be kell jelentenie indulását, és aztán keményen dolgozni”. És még hozzátette, hogy rögtön a parlamenti választások után (2012 márciusa) a Smer megnevezi jelöltjét, hiszen legerősebb pártként nem teheti meg, hogy nem indít senkit. Az a tény, hogy a jelöltet azóta sem nevezték meg, arról árulkodik, hogy Ficónak tartogatják a lehetőséget. Fico kénytelen volt halogatni a bejelentést, számára az utolsó lehetséges időpont erre a legkedvezőbb. Nem hagyhatta, hogy az ellenzék hónapokon át azt dörgölje az orra alá, hogy ilyen nehéz, válságos időkben a kormányfői székből gyáván elmenekül a puha elnöki bársonyszékre. Több politikai elemző és politológus is amellett tör lándzsát, hogy Ficónál számításba sem jöhet a legfőbb végrehajtói hatalom lecserélése az államfői posztra, hiszen csupán reprezentatív, „mosolymisi” funkcióról van szó. Ezek a számítások azonban figyelmen kívül hagyják Fico személyiségét, és azt az elszántságát, hogy még nagyon sokáig vezető politikai funkcióban akar maradni. Szemben Mečiarral, aki hatalommániás volt és fütyült arra, hogy a megbecsült államférfi glóriáját vonja a feje köré, Fico számára fontosabb a társadalmi elismerés és a presztízs, mint az a késztetés, hogy mindenáron mindenről ő döntsön. Fico azt is tudja, hogy ha nem távozik időben a kormányfői székből, előbb-utóbb óhatatlanul azon az úton indulna el, amelyet immár végigjárt Vladimír Mečiar és Mikuláš Dzurinda. Mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a mindenható politikus pozíciójából kikopva fokozatosan jelentéktelen senkivé váljon, s erre ideális két elnöki ciklus a Grassalkovich-palotában. Ha politikáról van szó, illik mindenben kételkedni, de abban aligha lehet, hogy Fico nagyon szeretne államfő lenni. Az elmúlt hónapok nagy kérdése az volt, hogy erről a vágyáról le tudja-e beszélni a párt vagy nemet mondanak rá a szponzorai. Úgy fest, sem az egyik, sem a másik tábor nem akar ujjat húzni az ország jelenlegi legbefolyásosabb politikusával. Fico álma valószínűleg teljesül. De, ahogy Oscar Wilde mondta: A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.