Lépéshátrányban

A Pegasus-botrányról még sokat fogunk hallani a következő hetekben. Olyan támadóeszköz, amely mindenféle fizikai kontaktus vagy kattintás nélkül is települni tud okostelefonunkra. Onnan minden adatot le tud másolni, mikrofonunkat és kameránkat titokban ki- és be tudja kapcsolni a megfigyelő.

Ez egy drágább eszköz a legális online piactéren. A szoftverfejlesztők előtt is ismeretlen sérülékenységekre épül, ami költséges műfaj. Tehát a nagy programozócégek hibáit használja ki. A technikai részletektől eltekintve, a lényeg, hogy ez az a módszer, amely akár hosszú évekig tökéletesen rejtve maradhat, és a legtöbb esetben soha nem bukik le.

Most ez úgy alakult, hogy néhány év működés után a Pegasus-megfigyeltek telefonszámai valahogy nyilvánosságra kerültek. A technikai vizsgálatokat jó pár készüléken elvégezték, amelyek szerepeltek a listán – így magyar oknyomozó újságírókén is –, és megtalálták a kiberbiztonsági szakértők a nyomokat. Mert azért nyomokat hagy a támadás, csak annyira aprókat, hogy nagyon pontosan kell tudni, mit keres az ember.

Jelenlegi ismereteink szerint a kémszoftverrel európai állam- és kormányfőktől kezdve magyar újságírókon, az ügyvédi kamara elnökén át a gödöllői ellenzéki polgármesterig sok mindenkit lehallgattak. Óriási a szoftver felhasználói tábora, Marokkótól Indián át közép-ázsiai autokráciáikig találunk kormányzatokat, amelyek bevásárolhattak belőle.

A célszemélyek a legjobb esetben is számítottak rá, hogy valamikor lehallgatás célpontjai lehetnek. Egy-egy nagyobb ország kormányfőjét alighanem egyszerre egy tucat szolgálat próbálja lehallgatni, így lehet ez Macronnal és Merkellel. Viszont nem mindegy, hogy egyik ország szolgálata a másik elleni „hagyományos” kémkedésben használja ezt, vagy pedig az adott ország kormánya a saját polgárai ellen veti be.

Alapvetően bűnüldözési célra legitim használni az eszközt, de ezt maga a gyártó sem tudná minden esetben azonnal kontrollálni, ha akarná sem. Az, hogy lehallgatnak egy újságírót, aki kérdést tesz fel egy kormányzati szervnek, biztosan nem lehet etikus, még ha jogilag lehet is olyan helyzetet teremteni, hogy jogszerűnek tűnjön. Ezt pont Szlovákiában nem kell részletezni, hogy hova vezethet, amikor egy szűk kormányzati korrupt csoport nekifog újságírók, bírók és kritikusok lehallgatásának. Ennek a végét ismerjük.

Éppen itt van az ügy hosszú távú hihetetlen károkozása és kockázata. Aki eddig is paranoiás volt, most megerősítést kapott, és jogosan érzi magát az 50-es évek hangulatában. Aki legyint, hogy mindegy, „úgy sincsenek titkaim”, az tovább inflálja a privát szféra védelmére való igényt. Onnan pedig egyenes út vezet az arcfelismerőkhöz, a nagyobb adatbázisok összekapcsolásához, a kiterjedt megfigyeléshez.

Ez a műfaj pedig egyre könnyebben kivitelezhető és egyre olcsóbb lesz. Kína örömmel ad el technológiát, Izrael és számos más nyugati cég mellett. Pénz és (politikai) akarat kérdése csak, van-e határ a megfigyelésben. Ha erre nincs társadalmi érzékenység, akkor ez a Pegasus-ügy az első látványos kanyart jelenti egy nagyon gyors és meredek lejtőn. Csak azért, mert épp nem minket figyeltek meg, nem jelent garanciát. Ez egy trend, amely folytatódik magától, ha nincs rezisztencia. Ez is olyan, mint a klímaváltozás: addig lett (volna) érdemes lépni, amíg nem a saját bőrünkön tapasztaljuk.