Léket kaphat a zászlóshajó

Arról, hogy öt év múlva mi lesz itt, ezekben a hónapokban születik döntés – ez nem egy zavaros, hosszú távú időjárás-előrejelzés, hanem Alexander Matušeknek, a Szlovák Autóipari Szövetség (ZAP) vezetőjének gondolata Szlovákia legfontosabb iparágazatának jövőjéről. A szövetség napokban közzétett mérlegvonása szerint a négy szlovákiai autógyár tavaly mintegy 1,1 millió gépkocsit állított elő, ami azt jelenti, hogy az 1000 főre jutó 202 autóval az ország továbbra is világelsőnek számít. Ez pompásan hangzik, viszont annak ellenére, hogy tavaly teljes fordulatszámra kapcsolt a nyitrai Jaguar Land Rover, 2018-hoz képest alig nőtt a termelés, és idén is csupán nagyon mérsékelt növekedés várható.

A korlátok érzékelése hallatlanul fontos egy olyan ágazat esetében, amely a napjainkban stagnáló hazai ipari termelésnek gyakorlatilag a felét adja, és amely közvetve és közvetlenül 275 ezer főnek ad munkát. Alexander Matušek a fékező tényezők egyikét a szakképzett munkaerő hiányában és a látványosan növekvő bérköltségekben látja. A ZAP első embere szerint lassan már a dél-európai országok bérszintjét ostromoljuk, például a pozsonyi Volkswagenben a csúcsvezetés fizetését figyelmen kívül hagyja már 1950 euró feletti az átlagbér, a zsolnai KIA Motorsban pedig 1700 euró körüli. Ehhez jön még a parlamenti választás előtti ámokfutás következménye, a viharosan emelkedő minimálbér, ami számos egyéb bérköltségre rárakódik, a hétvégi és éjszakai munkabérpótlékának az emelkedése, az üdülési utalványok bevezetése.

A másik korlátozó tényező, hogy egyelőre a klasszikus robbanómotorok világában él a szlovákiai autógyártás, talán a Volkswagent leszámítva a többi gyártó nem lépett a hibrid és az elektromos meghajtás irányába. A nagyobb hozzáadottértéket képviselő beruházásokról szintén lemaradtunk.

A csúcstechnológiát képviselő BMW régiónkbeli beruházását elszipkázta Magyarország, a Jaguar Land Rover fejlesztő részlegét szintén Budapest csábította el, Csehország pedig a BMW önvezető autóinak tesztelésére tette rá a kezét.

A felsorolt problémákat összegezve kijelenthető, hogy a Smer és a Szlovák Nemzeti Párt választókat szédítő, a jóléti intézkedések meghozatala terén folytatott versenyfutása határozottan mérsékelte Szlovákia vonzerejét, versenyképességét. A másik gond, hogy az ország hosszú ideje elhanyagolja a felsőfokú oktatást, a kutatás és fejlesztés támogatását, amit ékesen példáz az egyébként a tudomány világából érkezett jelenlegi oktatási miniszter ténykedése is, aki egyszerűen képtelen a tudományra fordítható uniós pénzforrások hatékony felhasználására. Ha ez így megy tovább, akkor hosszabb távon elsüllyedhet az ország gazdaságának zászlóshajója, az autóágazat.