Légből kapott vész

Ötszáznégy tankelhárító lövedék vesztegel egy szlovákiai katonai raktárban. Ám legyen, gondolhatnánk, jól jöhet még az a muníció. Csakhogy a három tonnányi veszélyes áru Iránból, egy olyan országból érkezett, amellyel – hogy finoman fogalmazzunk – mostanában nem túl jók a diplomáciai kapcsolataink. A nemzetközi tranzakció további szereplője egy ukrán légitársaság teherszállító repülője és Izrael, ahol a szállítmány landolni volt hivatott. Az ukrán gép dolgavégezetlenül, üresen repült tovább, mert a mindig éber szlovákiai hatóságok lefoglalták a lövedékeket tartalmazó faládákat.

Az eset több kérdést is felvet. Vajon miért szerepelt a szállítólevélben pirotechnika, füstbombák és jelzőrakéták, amikor valójában tankelhárító lövedékek érkeztek Pozsonyba? Hogyan engedhette be a közlekedési tárca Szlovákia légterébe a veszélyes munícióval megrakott iráni gépet anélkül, hogy tudta volna, mit szállít? Ha viszont tisztában voltak a rakomány veszélyeivel, miért nem egy Pozsonytól távolabb fekvő reptéren landolt a gép? Miért vesztegeltek a ládák őrizetlenül a kifutópálya betonján vagy 12 órán át? Miért rendelt el a belügyminiszter teljes hírzárlatot, ha valóban csak egy engedélyezett kereskedelmi szállítmányról volt szó?

Annyi bizonyos, az ügyben egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Mikor majd a kérdőjelek felkiáltójelekké egyenesednek, és megnevezik az illetékes elvtársakat, remélhetőleg a felelősök sem dobálóznak majd légből kapott szólamokkal. Hetek óta szigorú biztonsági intézkedéseket emleget a Dzurinda-kormány. Én meg csak arra tudok gondolni, mi lenne velünk, ha nem vigyáznának ránk ennyire.