Látványos fojtogatás

Egy hónap alatt háromszor ugrottak látványosan egymás torkának a kormánykoalíció tagjai. Lezajlott két SDKÚ–MKP csata, előbb a kedvezménytörvényről, majd a koppenhágai delegáció összetételéről, aztán a kereszténydemokraták adtak bodicseket a koalíciónak az ANO miatt. Az első két esetben Dzurindáék élesítették a körmüket a látszólag legtöbbet kibíró (magyar) párton, még pontosabban Kukan külügyminiszter gyűjtögeti a nacionalista szavazatokat a jövő évi elnökválasztásra, ugyanis egyre egyértelműbb, hogy az SDKÚ őt küldi tatamira. Pici csavar, hogy a koalíciónak egy jelöltet kellene csatába vetnie, ám Kukan eljátszotta az egyik koalíciós partner bizalmát. A pozsonyi főpolgármester-választás eredményei ugyanis nem azonosak az országos eredményekkel, két jobbközép jelölt Szlovákiában csak elütheti egymást a végső győzelemtől. Míg az MKP-ban a háttérbe szorultak az olyan radikális erők, amelyek sértődött Eriszként hajigálhatják a viszály almáját, az SDKÚ-ban éppen ezek a politikusok lettek a hangadók.

A KDH–ANO viszály, ha okoskodók akarunk lenni, várható volt, hiszen a koalíció legjobboldalibbja csapott össze a liberális középpárttal. Csakhogy az ellentét tárgya nem ideológiai, hanem gazdasági-személyi, ami persze szintén nem meglepetés, de egy privatizálandó állami vállalat vezetőségi tagjainak kinevezése miatt még soha nem robbant ki ennyire nyilvános konfliktus két kormánypárt között. Nem állítom, hogy az ANO politikusai szentek, de a KDH módszerei ördögiek. Szavazásukkal meglékelték a költségvetést, de nem ez a legnagyobb gond. Precedenst teremtettek, ugyanis a koalíciós szerződés csak arról szól, hogy a koalíciós pártok egyik partnerüket sem kerülhetik meg, arról már nem, hogy mi van, ha az egyik kerül meg hármat. Erről nem szól a koalíciós fáma. Személyi ellentétek márpedig a jövőben is lesznek, s ha a sértett fél mindig ilyen módszereket fog alkalmazni, rövidesen ritkulnak a koalíciós partnerek. Rossz munkahelyeken szokták mondani tökéletes demagógiával, hogy mindenki pótolható. Vojtech Tkáč HZDS-beli és -en kívüli mozgása, Ivan Gašparovič bejelentkezése, Monika Beňová kormánydicsérő szavai pedig azt sugallják, tele a kispad más felfogású, B csoportos, de végső esetben elfogadható játékossal, akik alig várják, hogy pályára lépjenek. Márpedig minden cserélgetésben benne van a kiszavazóshow-jelleg: sose lehet tudni, mikor, ki kerül sorra.