Lábnyom a Holdon

A szombaton 82 éves korában elhunyt vadászpilóta, majd űrhajós életrajza 1971-ig - amikor az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA úgymond nyugállományba helyezte - eseményekben jócskán bővelkedett,ám a koreai háború veteránja és a Gemini 8 űrmisszió tagja mégis végtelenül szerényen nyilatkozott magáról. „Én csak egy fehér zoknis, zsebvédős, unalmas mérnök vagyok, ahogy mindig is voltam“ - mondta 2000 februárjában, ritka nyilvános szerepléseinek egyikén.

Armstrong elsőként járt a Holdon,ám mindvégig a földön maradt. Másrészt az Apollo-program, amely az asztronauta diadalát eredményezte, nagyban segített abban, hogy bölcsőnket, a Földet, ha csak időlegesen is, de elhagyjuk.

Ugyanis nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Armstrong, Aldrin és Collins első sikeres Hold-expedíciója, amelyet még további 5 követett, gigantikus méretű ipari, műszaki és tudományos erőfeszítés árán született meg. A J. F. Kennedy elnök által 1961 májusában meghirdetett Apollo-program mintegy 20 ezer cég és tudományos laboratórium közel 400 ezer munkatársát mozgósította, amire az atombombát létrehozó Manhattan-program óta nem volt példa. A Szovjetunióval folyó hidegháborús versengés okán természetesen politikai dimenziókat is kapott óriási tudományos, műszaki kihívás kivitelezésére 1969-es árakon számítva közel 25 milliárd dollárt fordítottak. Ez akkoriban roppant összegnek számított, azonban az elkövetkező 30 évben a befektetett összeg több mint tízszeresen térült meg. Az Apollo-program elképesztő lökést adott az elektronikának (a BBC szerint az Apollo 11 tudása körülbelül ezredrésze volt egy mai laptopnak), az új anyagok kifejlesztésének, az orvostudománynak, a nagy gyártási folyamatok megszervezésének (a 110 méter magas Saturn hordozórakéta több mint 2 millió alkatrészből állt). Mindenki ismeri Armstrong mondatát, amit a Holdra huppanva mondott: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.“ Nos, a mondat második fele az Apollo-program gerjesztette technológiai ugrásra (is) utal. Mostanában az űrhajózás, az űrkutatás már nem tartozik a legizgalmasabb tudományos és műszaki témák közé. Igaz, a legújabb amerikai Mars-jármű, a Curiosity sikeres landolását azért kellő hírverés övezte, azonban napjainkban a távközlés, a mobiltelefónia áll az érdeklődés homlokterében. A fejlett világ államainak gazdasága 2008 óta ugyancsak gyengén muzsikál. Talán nem ártana példát venni a 60-as évek Amerikájáról, amely a pénznyelő vietnami háború kellős közepén is hajlandó volt tetemes összeggel támogatni az űrtudományt, amelyből aztán számos ágazat még hosszú éveken át profitált. A sorozatos takarékossági intézkedések ellenére érdemes áldozni a műszaki és tudományos kutatásokra, mert a technológiai áttörések, ugrások mindig új lökést adnak a gazdaságnak. Ilyen értelemben Armstrong mondása a hatalmas ugrásról új értelmet nyerhet.