Kupecek a hordó tetején

Egy párt számára gyakorlatilag az a legideálisabb helyzet, ha jól behatárolható ellenfelei, sőt, ellenségei vannak. Jó ez a választások közti viszonylagos nyugalmi időszakokban, mert így könnyebben elsikkadhat egy-egy balek. A leghasznosabb azonban, ha a választási kampányokra való felkészülés – és maga a kampány – már a „gonosz ellenséggel” vívott tusakodás jegyében zajlik, mert az ilyesmi önmagában szavatolhatja a pozitív választási eredményt. Ilyen értelemben meglehetősen buták azok a szlovák politikusok, akik gondoltak egy „nagyot”, és kiötölték, hogy az ősszel esedékes megyei önkormányzati választásokra „nagy szlovák koalíciókba” verődnek. Marginalizálandó, úgymond, a Magyar Koalíció Pártjának regionális egyeduralmát. Elsősorban Nyitra megyére érvényes ez az inkább hisztérikusnak, kontraproduktívnak, mintsem ésszerűnek, nem utolsósorban pedig haszonnal kecsegtetőnek minősíthető szándék. Amely máris több alapvető problémát vetett fel! Egyrészt, a cél szentesíti az eszközt alapon, a tűz a vízzel volt kénytelen miatta egybekelni. Ami merő haszontalanság, mert az efféle különös házasság eleve magában hordozza a majdani viszálykodás csíráját... Lásd, a lezsírozottnak deklarált SDKÚ (Dzrurinda kormányfő pártja), HZDS (Vladimír Mečiar) és KDH (a szlovák fundamentális, ráadásul Dzurinda-ellenes kereszténydemokratákat tömöríti) Nyitra megyei választási szövetségét. Egyéb hasonlattal élve, a hab, eme szalonnát a tejszínhabbal elegyítő tortán, a Slota-féle SNS, a liberális(!) ANO, a Dzurindától dezertáltak Szabad Fóruma és a jelenlegi köztársasági elnök, Ivan Gašparovič által összeeszkábált HZD választási paktuma. Ráadásul, a Robert Fico vezette ellenzéki Smer vicinális politikusai is szívesen „feloldódnának” bármelyik meglehetősen kétes állagú és színű konglomerátumban... Nem beszélve arról, hogy, amint fentebb jelezve volt, elsősorban a célba vett MKP-t erősítik ezek a heveny összeesküvések. Holott az MKP megyei végrehajtó hatalomból történő kigolyózására irányulnak. Más kérdés, hogy épp azért lehet ez az erősödés esetleges, viszonylagos, mert az MKP illetékeseit most tulajdonképpen semmi nem kényszeríti arra, hogy átgondolt, a gyakorlatban is megvalósítható regionális programra összpontosító, szakavatott politikusokat állítsanak ki a majdani választási siker és az azt követő okos megyei kormányzás érdekében. Hiszen Bugár Bélának most elég imigyen felsóhajtania: „Már megint a magyarság ellen fenekednek! A magyar kártyával játszanak, mint mindig!” S már tódul is az urnákhoz a magyar...! Az ilyen helyzetre aztán leginkább újfent azok a mezei választók fizethetnek rá – szlovák és magyar térfélen egyaránt –, akiknek legméltóbb képviseletéért kellene versengenie a jelenleg meglehetősen öncélúan ügyeskedő (ügyetlenkedő) pártkatonáknak. A „szlovák nagykoalíciókra” játszó elvakult kupeceket meg közben vélhetően az zavarja a legkevésbé, hogy immár ki tudja, hányadszor, ismét lángra lobbanhat miattuk a nacionalizmus egyelőre szunnyadó parazsa... Mindegy, ha tudatosítják, ha nem, ott ágálnak tulajdonképpen mindannyian egy jelképes puskaporos hordó tetején, hogy idejekorán nótára gyújtsanak...