Kulturális veszteségeink 58.

A dátumot már kitűzték (március 21.), helyszínt is találtak a rangos eseménynek (Incheba), úgyhogy lehet készülni, mert hamarosan kezdik árusítani a jegyeket. Azért szólok jó előre, hogy véletlenül se maradjon jegy nélkül senki, aki kíváncsi az elmúlt évtizedek legszebb hangú amerikai popdívájára, akinek slágerei rendre a listák élére kerültek, ő maga pedig nemcsak a színpadon, de a filmvásznon is megcsillantotta tehetségét – a Több mint testőr végén nyilván sokan pityeregtek már közülünk.

Szóval nagy dolog, hogy Whitney ezen a következő turnén szép fővárosunkat is útba ejti.

Ne aggódjanak, nem bolondultam meg. Tudom, hogy az énekesnő 2012-ben elhunyt. Én írtam róla nekrológot ebbe a lapba, sőt végignéztem az interneten a sztárokkal teletűzdelt búcsúztatását is, amely a szentmise, a konferencia és a gálakoncert különös részhalmaza volt.

Úgyhogy nyugi, máris megmagyarázom, miről van szó .

A jövő évi európai koncertkörút címe nemes egyszerűséggel Whitney Houston Hologram Tour. Ebből már sejthető a lényeg. Nálunk is olvahattak már az új őrületről, hogy tudniillik egy amerikai cég (azóta már többen vannak a piacon) halott pop- és rocksztárokat „kelt életre” mozgó, életnagyságú hologramfigurákkal, amelyeket régi koncertfelvételekből gyúrnak össze. Az első ilyen kísérletnek épp Whitney Houston halála után pár hónappal lehetett tanúja a világ: Tupac Shakur perdült ki a Coachella fesztivál színpadára, a zenekar élőben játszott, az 1996-ban elhunyt rap-isten pedig állítólag olyan élethűen nyomta a vakert közöttük három dimenzióban, hogy alig lehetett észrevenni a digitális trükköt. A közönség őrjöngött, a kritikusok zöme úgyszintén, bár egészen más okból.

Innentől aztán nem volt megállás: a következő „áldozat” Michael Jackson lett egy MTV-gálán, majd pedig közhírré tétetett, hogy megfelelő minőségű koncertfelvételek esetében bárkit fel tudnak támasztani hologram segítségével. A névsor mára elég hosszú: Maria Callas, Roy Orbison, Buddy Holly, Ronnie James Dio, a következő „fejlesztés” pedig Amy Winehouse lesz. Viszonylag rövid idő alatt sikerült olyannyira tökéletesíteni a módszert, hogy a szakembereknek már nem kell egyetlen alkalomra korlátozniuk hosszadalmas munkájuk eredményét. Mivel a hologramfigurák mozgását különböző méretű színpadok feltételeihez tudják alakítani, bátran indulhatnak turnézni a halott sztárok. Az eredeti hanganyagról manapság gyerekjáték leválasztani az éneksávot, és ráérő zenészeket sem gond verbuválni, akik hangról hangra pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, lekísérik az előadót.

Én a magam részéről kissé csodálkozom, hogy milyen hamar elér minket is ez a dolog, és kíváncsian várom, mekkora lesz az érdeklődés a Whitney-hologram produkciója iránt. Kissé morbid éllel azt is mondhatnám, hogy élő sztárok menedzserei is elgondolkodhatnának ezen a módszeren, mert az egyre magasabb gázsikért fellépő előadók így kisebb piacokra is eljuthatnának, a szervezők megspórolhatnák a hotelköltséget és a gázsi egy részét, a rajongók pedig így is boldogok lennének, hiszen alig igénylik már az élő zenét. És ha felnő az a nemzedék, amely ugyanolyan jól érzi magát a virtuális világban, mint a valóságban, meglehet, hogy minden koncert így fog zajlani, egy időben akár több helyszínen is.