Kulturális veszteségeink 49.

Most az utóbbi évek számomra legszimpatikusabb „bűntényéről” lesz szó. Az elkövetők mindent bevallottak a bíróságon, de végül nem kerültek börtönbe, még csak ki sem rúgták őket az állásukból, hála istennek. Merthogy az esküdtek szerint inkább jutalmat érdemelnének.

Tudjuk, hogy a könyvtárak rendszeresen kiselejtezik azokat a könyveket, amelyek iránt hosszabb ideje nem érdeklődnek az olvasók. Könyvtára válogatja, mit jelent a „hosszabb idő”, ahol tárolási nehézségek mutatkoznak vagy több pénz van új könyvek vásárlására, ott nyilván tíz évnél kevesebbre kell gondolnunk. A floridai Sorrentóban működő East Lake Megyei Könyvtárban maximum két évig porosodhatnak a polcokon a kevésbé népszerű kötetek, ezért két könyvtáros kreált egy fiktív olvasót, akivel „kikölcsönöztették” a veszélyben levő példányokat, hogy megmentsék őket a kiselejtezéstől.

Az East Lake-ben könyörtelen számítógépes rendszer követi a könyvek életútját, vagy, ha úgy tetszik, karrierjét. Ha egy kötet karrierje lefelé ível, gépek döntenek a likvidálásáról, nem pedig emberek, akiknek vannak érzelmeik, illetve értenek a hivatásukhoz, fel tudják mérni egy-egy mű eszmei értékét. (Jó, hogy Vörösmarty ezt nem élhette meg, de felhívnám a kortárs költők figyelmét erre a témára, egy Gondolatok a könyvtárban 2 című vers megszületésében bízva.)

Szóval ezek ketten olvasót hamisítottak, méghozzá rendkívül profi módon.

Egy baseballjátékos után Chuck Finley névre keresztelt kitalált alak – akinek hamis jogosítványt és lakcímet is szereztek – a nyilvántartás szerint 2361 kötetet kölcsönzött ki kilenc hónap alatt. Igaz, hogy csak pár órára, mert a rendszer adatai szerint valamennyit elég gyorsan visszavitte, két év haladékot szerezve nekik.

Az ügy egy névtelen bejelentés nyomán pattant ki. A megyei ügyész hivatala átvizsgálta a teljes könyvtári rendszert, fiktív olvasók után kutattak, és hamarosan rá is bukkantak Finleyre. A könyvtárosok azzal védekeztek: biztosak benne, hogy ezek a művek hamarosan ismét népszerűek lesznek, akkor pedig a könyvtárnak sokkal többe kerülne újra beszerezni őket, mintha megtartanák a régi kiadásokat.

A hatóságok szigorú fellépését az is indokolhatja, hogy az USA-ban a városi könyvtárak támogatásuk egy részét a könyvkölcsönzések arányában kapják. Ennek alapján a szóban forgó régióban évente egymillió dollárt osztanak szét a városi könyvtárak között. A megyei könyvtár azonban nem kap ebből az összegből, így a fiktív kölcsönzéseknek az East Lake-ben nem volt gazdasági indítéka.

Ez az eset tökéletes példája annak, hogy a szakemberek munkáját megkönnyíteni hivatott számítógépek hogyan veszik át a döntés jogát a szakemberektől.

Az olvasókkal napi kapcsolatban levő, a folyamatokat ismerő könyvtárosok döntése helyett az adatok válnak meghatározóvá, azaz a szakmai kompetenciák háttérbe szorulnak. Márpedig ha egy ember azt olvassa az újságban, hogy egy adott regényből hamarosan filmet forgatnak, nyilván nem selejtezi ki azt a regényt, mert a film kapcsán sokan kikölcsönzik. Ezt egy gép nem tudja. Legalábbis egyelőre.