<p>Közel 300 ezer potenciális szlovákiai szavazó él huzamosan külföldön, és az ő szavazataik bizonyos pártoknak komoly támogatást jelenthetnének a márciusi parlamenti választáson. </p>
Küldj haza egy voksot
Ám a szlovák belügyminisztérium hivatalos adatai szerint január 15-ig csupán 1200-an jelentkeztek be a rendszerbe.
Szomorúan olvassa az ember ezt a hírt, főleg annak fényében, hogy pár önkéntes nemrég még egy digitális segédeszközt, egy remek kis weboldalt is elkészített a külföldön élők számára, hogy a regisztráció ne vegyen el három percnél többet az életükből. A slovensko.digital kezdeményezés megmutatta, hogy minimálisra lehet rövidíteni a regisztráció idejét, és nem mellesleg azt is, hogy a százmilliós állami számítástechnikai megrendelések (vagy inkább lenyúlások) helyett a digitális világban szinte ingyen meg lehet oldani mindent, ha valóban szakemberek veszik kézbe a dolgokat.
Nehezen érthető, hogy e remek program sem növelte a külföldön élők szavazási hajlandóságát. A legkézenfekvőbb magyarázat az apátia. Azok a fiatalok, akik huzamosan külföldön élnek, nem hiszik el, hogy az ő szavazatuk is számítana, illetve nem érzik fontosnak, hogy befolyásolják a hazai politikai életet. Persze apátia idehaza is van, de messze nem ekkora. Akik egyszer elmennek külföldre dolgozni, valahogy már nem hisznek abban, hogy itthon is boldogulnának, esetleg hogy a szavazatukkal saját hazatérésüket is előkészíthetik. De az is lehet, hogy a politikai pártok nem tudják megszólítani ezt a specifikus csoportot.
A legutóbbi magyarországi parlamenti választások idején már Londonban is intenzíven kampányoltak a magyar pártok, a Jobbik még utcai politikai gyűlést is tartott. Lehetséges, hogy ha a szlovák pártok meg akarják szólítani a külföldön élőket, akkor el kell menniük utánuk.
Speciális csoportot alkothatnak a Csehországban élők-dolgozók, akik elvileg minden gond nélkül haza tudnának ugrani, nem kellene külföldről szavazniuk, és elég sokan vannak ahhoz, hogy befolyásolják az eredményt. A szlovákiai magyaroknál ugyanez a helyzet, hiszen több ezer fiatal tanul vagy tanult Magyarországon (majd maradt kint), de azt sem lehet tudni, hogy vajon nekik mennyire fontos az itteni politikai helyzet, ők hazajönnek-e szavazni.
A környezetemben végzett nem reprezentatív felmérés alapján a közöny nem távolság függvénye.
Ugyanúgy nem készülnek szavazni a nagykövetségeken az Angliában, Új-Zélandon, vagy Ausztriában élő ismerőseim, mint a Magyarországon dolgozók vagy tanulók. Ha ezt a közönyt mégis sikerülne a jövőben legyőzni, még meglepetésre is számíthatnánk a választásokon. De most úgy fest, hogy az apátia és a szürke tömeg fog győzni. Mert aki egyszer elment innen, odakint egyre kevésbé hisz abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak idehaza. Pedig az igazi változáshoz az ő szavazataikra is mindenképpen szükség lenne.
Szomorúan olvassa az ember ezt a hírt, főleg annak fényében, hogy pár önkéntes nemrég még egy digitális segédeszközt, egy remek kis weboldalt is elkészített a külföldön élők számára, hogy a regisztráció ne vegyen el három percnél többet az életükből. A slovensko.digital kezdeményezés megmutatta, hogy minimálisra lehet rövidíteni a regisztráció idejét, és nem mellesleg azt is, hogy a százmilliós állami számítástechnikai megrendelések (vagy inkább lenyúlások) helyett a digitális világban szinte ingyen meg lehet oldani mindent, ha valóban szakemberek veszik kézbe a dolgokat.
Nehezen érthető, hogy e remek program sem növelte a külföldön élők szavazási hajlandóságát. A legkézenfekvőbb magyarázat az apátia. Azok a fiatalok, akik huzamosan külföldön élnek, nem hiszik el, hogy az ő szavazatuk is számítana, illetve nem érzik fontosnak, hogy befolyásolják a hazai politikai életet. Persze apátia idehaza is van, de messze nem ekkora. Akik egyszer elmennek külföldre dolgozni, valahogy már nem hisznek abban, hogy itthon is boldogulnának, esetleg hogy a szavazatukkal saját hazatérésüket is előkészíthetik. De az is lehet, hogy a politikai pártok nem tudják megszólítani ezt a specifikus csoportot.
A legutóbbi magyarországi parlamenti választások idején már Londonban is intenzíven kampányoltak a magyar pártok, a Jobbik még utcai politikai gyűlést is tartott. Lehetséges, hogy ha a szlovák pártok meg akarják szólítani a külföldön élőket, akkor el kell menniük utánuk.
Speciális csoportot alkothatnak a Csehországban élők-dolgozók, akik elvileg minden gond nélkül haza tudnának ugrani, nem kellene külföldről szavazniuk, és elég sokan vannak ahhoz, hogy befolyásolják az eredményt. A szlovákiai magyaroknál ugyanez a helyzet, hiszen több ezer fiatal tanul vagy tanult Magyarországon (majd maradt kint), de azt sem lehet tudni, hogy vajon nekik mennyire fontos az itteni politikai helyzet, ők hazajönnek-e szavazni.
A környezetemben végzett nem reprezentatív felmérés alapján a közöny nem távolság függvénye.
Ugyanúgy nem készülnek szavazni a nagykövetségeken az Angliában, Új-Zélandon, vagy Ausztriában élő ismerőseim, mint a Magyarországon dolgozók vagy tanulók. Ha ezt a közönyt mégis sikerülne a jövőben legyőzni, még meglepetésre is számíthatnánk a választásokon. De most úgy fest, hogy az apátia és a szürke tömeg fog győzni. Mert aki egyszer elment innen, odakint egyre kevésbé hisz abban, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak idehaza. Pedig az igazi változáshoz az ő szavazataikra is mindenképpen szükség lenne.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.