Közöny helyett kurázsi

Az óév végén és az új esztendő első óráiban több államfő köszöntőjét nézhette-hallgathatta meg az, aki akarta. A szilveszteri vigasságokat követő elernyedés óráiban azonban a hivatásos szakmai elemzőkön és néhány újságírón kívül aligha figyeltek oda sokan a beszédekre. Már csak azért sem, mert a köztársasági elnökök – más-más intellektuális szinten – évről évre látszólag egyforma témákat érintenek. Mádl Ferenchez hasonlóan most is mindannyian elismerésüket fejezték ki mindazoknak, akik nem kevés erőfeszítést vállaltak a nagyobb kenyérért, a jobb egészségért, a jobb munkáért, biztonságért, a több tudásért, családjuk szebb holnapjáért. Majd a világ eddigi értékrendje és biztonsága elleni terrortámadás következményeiből és a globalizáció sok kihívásából adódó feladatokra, végül pedig az időszerű tennivalókra, valamint a nemzeti és az európai sorskérdésekre hívták fel a figyelmet. Ki eléggé földhözragadt szemlélettel, az öntömjénezéstől sem visszariadva, ki pedig tág szellemi horizontot bepásztázva, ahogy a magyar államfő és Václav Havel tette. Azokban az országokban, ahol már kitéphetetlen gyökeret eresztett a demokratikus értékrend, nincs különösebb következménye annak, hogy az emberek egy részét az év végén, de máskor sem érdekli különösképpen a nagypolitika. Ugyanis az alapvető emberi és közösségi jogok érvényesülését és érvényesítését kevés kivételtől eltekintve nem fenyegeti különösebb veszély. Szlovákiában azonban még képlékeny a demokrácia, amelynek megerősödését legújabban a polgárok nagy többségének a közügyek iránti kiábrándultsága és közönye is nehezíti. Baljós jel az is, hogy az ország gazdasági eredményeinek számottevő javulása, az átlagbérek szerény mértékű növekedése ellenére a legújabb felmérés szerint a felnőtt lakosság 26 százaléka inkább rossznak, több mint egytizede pedig nagyon rossznak minősítette a mögöttünk álló esztendőt, s tavaly minden második polgárnak rosszabbodott az anyagi helyzete. Legtöbben aggodalommal tekintenek az új esztendő elé. Indokolt, nagyon is érthető ez a kiábrándultság, ám nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a sokféle manipulációs lehetőség ellenére a mai politika azért már nem csak úri huncutság, nem is kész átverés. A választások évébe léptünk, amikor kiseprűzhetjük az önmagukat ismét átmenteni igyekvő megélhetési politikusokat, a korrupt országos és helyi képviselőket, polgármestereket. De csak akkor, ha találunk magunkban civil kurázsit a mindinkább elhatalmasodó közöny legyőzésére. Ha nemcsak a szilveszteri mulatozásból, hanem az egy évtizeddel ezelőtti naiv lelkesedésünkből adódó macskajajból is kijózanodunk. És újra tudatosítjuk a régi igazságot, amely semmiképpen sem közhely: a jövőn szintén együtt osztozunk, vagyis olyan kormányunk lesz és olyan társadalomban élünk majd ezután is, amilyet közönyünkkel vagy éppenséggel közéleti kiállásunk révén kiérdemeltünk.