Miniszteri mustra: van kinek félnie a kormány átalakításától

A Fico-kormány első egy évében összesen egy személycsere történt a minisztériumokban. Zuzana Dolinková egészségügyi miniszternek kellett távoznia a posztjáról, miután összekülönbözött az orvosokkal és Robert Fico miniszterelnökkel is a tárcát érintő megszorítások rossz menedzselése miatt.

Re-konstrukció

Először is érdemes tisztázni, hogy a kormány kilátásba helyezett átalakítása két dolgot jelenthet: az egyik, hogy a rosszul teljesítő, népszerűtlen vagy lecserélhetőnek vélt miniszterek helyébe új tisztviselők lépnek. A másik megoldás, hogy leképezve az aktuális politikai erőviszonyokat, bizonyos pártok tárcákat veszítenek más pártok vagy érdekcsoportok javára. Ez a megoldás ugyan nehezen tűnik elképzelhetőnek, de legalább két érvet fel lehet hozni amellett, miért adhatnának fel a pártok saját maguk is minisztériumokat mások javára.

Az egyik érv, hogy Rudolf Huliak és a Nemzeti Koalíció másik két képviselője folyamatosan követeli magának az SNS valamelyik tárcáját. Amennyiben a kormánykoalíció úgy ítéli meg, hogy kizárólag Huliakék visszacsatornázásával tudják megtartani a pozíciójukat, néhány minisztérium szükségből gazdát cserélhet. A másik probléma, hogy a 2023 őszén tartott választásokat követő osztozkodásnál a Hlas „túlnyerte magát.” 

Az akkor még Peter Pellegrini által irányítot párt a gyengébb választási eredménye ellenére ugyanúgy hét helyet kapott a kormányban, mint a sokkal jobban szereplő Smer, ráadásul utólag Pellegrini révén az államfői poszt is a párthoz került. A fejlemény kellőképpen zavarta Andrej Dankót ahhoz, hogy nyíltan zsarolja a Hlas-t a házelnöki tisztség kapcsán, Robert Fico pedig nem is volt hajlandó állást foglalni a kérdésben. A kormányfő álláspontja most is homályos: a januári kijelentéseiben nem véletlenül mutatott rá, hogy míg a Smer stabil maradt, a Hlas-nak és az SNS-nek rendet kell tennie a saját frakciójában.

Stabil tárcák

Az elmúlt egy évet figyelembe véve több olyan miniszter is ténykedik a kormányban, akinek a tevékenységével kapcsolatban legfeljebb külső kritika fogalmazódott meg. Robert Kaliňák (Smer) a védelmi tárca élén jó kapcsolatokat épített ki az Egyesült Államokkal is, miközben szükség esetén – például a Fico elleni merénylet idején – irányította a kormány munkáját. Úgy tűnik, hogy a pozíciója megingathatatlan és ambíciója sincs többre. 

Hasonlóan megbízható kormánytag Denisa Saková (Hlas), aki gazdaság- és energiaügyekben aktív, december elején még Moszkvát is megjárta. Sakovát legfeljebb Fico degradáló személyes megjegyzései zavarhatják, amit a kormányfő a kiszivárgott vadászházas felvételeken tett róla – de egyelőre hallgat az eset kapcsán. 

Juraj Blanár (Smer) külsősként került a külügyi tárca élére és levezényelte a diplomata testület irányváltását, a képzetlenségével kapcsolatos ellenzéki kritikák ellenére maximálisan élvezi Fico bizalmát.

Bár nem kerülték el a bírálatok Boris Susko (Smer) igazságügyi minisztert sem, egyelőre nem látszik jele annak, hogy a pozícióját bármi is megingathatná – a büntető törvénykönyv megváltoztatásának levezénylését követően is a Fico-kormány egyik legmegbízhatóbb tagja, akire rá lehet bízni a kulcsfontosságú változások menedzselését, beleértve a bírókkal lefolytatott konfliktusokat. Jozef Ráž (Smer) közlekedési miniszter tevékenységét sok bírálat érte a vasúti menetrendek megváltoztatása és az Érsekújvár közelében tavaly történt vonatbaleset miatt, de a pozíciója – egyelőre – szintén stabilnak tűnik. Richard Takáč (Smer) földművelési miniszternek a magas élelmiszerárak elleni küzdelemben jutott kiemelt szerep – ha ezt a témát, vagy a gazdák dotációival kapcsolatos problémákat nem képes megfelelően kezelni, kezdhet aggódni.

Bottal-se-piszkálnánk

A minisztériumok egy különleges csoportját képezik azok a tárcák, amelyek kapcsán ugyan megfogalmazódnak különvélemények a koalíció belül is, de egyetlen párt sem töri magát annak ügyében, hogy bármiféle befolyást szerezzen a többiek kárára. 

Ladislav Kamenický (Smer) pénzügyminiszter például sikerrel vette a megszorítások első körének levezénylését, kizárólag akkor „áldozhatják fel”, ha másként nem lehet eladni a gazdasági konszolidáció további lépéseit – a pénzügyet aligha akarná ellenőrizni a Hlas vagy az SNS.

 Erik Tomáš szociális és Tomáš Drucker (mindketten Hlas) oktatási miniszter olyan tárcákat visznek, melyeknek a tevékenysége elvben sok szakértelmet igényel, de sokkal több kritikát vált ki, mint amennyi eredményt el tudnak érni ezen a téren. Drucker pozíciója az ingatagabb, hiszen az iskolaügy „kényelmetlen” fejleményei, például a civil szerveztekre vonatkozó korlátozások elutasítása, kiválthatják az SNS mellett a Smer neheztelését is. Ebbe a kategóriába sorolhatunk egy másik Hlas-tárcát is, az egészségügyet: Dolinková távozása után a területhez rendelt Kamil Šaško alkudozásait az orvosokkal valószínűleg egyik koalíciós partner sem irigyli.

Belső viszálykodók

A miniszterek között találunk több olyan tárcavezetőt, akiknek meggyűlt a baja a saját kollégáival és épp ezért nem teljesen ideális a helyzetük. Peter Kmec (Hlas) helyreállítási tervért és tudásalapú gazdaságért felelős miniszterelnök-helyettes fontos tagja a kormánynak, gyakorlatilag folyamatosan az Európai Bizottság előtt kell megvédenie a koalíció lépéseit. A mérsékeltnek tartott Kmec többször is különvéleményt fogalmazott meg a belpolitikai történések kapcsán, de nem adta jelét annak, hogy távozni akarna a tisztségéből. Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter a kormány egyik legláthatóbb tagja és markáns állásfoglalásairól ismert, egyes feltételezések szerint Andrej Danko mellett épít egy saját erőközpontot – de Danko helyett egyelőre „csak” Rudolf Huliakkal sikerült nagyon összevesznie. A környezetvédelem vagy Taraba elvesztése nagy presztízsveszteséget jelentene az SNS-nek.

Ingatag pozíciók

A koalíció problémáinak jelenlegi állása alapján négy minisztérium élén lehetne elképzelni bármiféle valós változást a közeljövőben – de erre is kevés az esély, hacsak a kormány nem dönt a tudatos rekonstrukció mellett.

Amennyiben Richard Rašit (Hlas) a koalíciós pártok megállapodása értelmében házelnökké választják, az informatizációért és befektetésekért felelős miniszternek szüksége lesz egy utódra. A legkézenfekvőbb jelöltnek a saját államtitkára, Michal Kaliňák tűnik, aki folyamatossá tehetné a tárca munkáját.

A Hlas leginkább kritizált minisztere Matúš Šutaj Eštok, a párt elnöke, aki a belügyi tárcát vezeti. Šutaj Eštok esetleges távozását a tárca éléről már hónapok óta lebegtetik, bár mindig más indokokkal. 

A rendőri szakszervezetek nem hisznek neki, Andrej Danko és újabban a különutas Hlas-képviselők házelnökként látnák viszont. Šutaj Eštok azonban csak akkor távozhat a pozíciójából, ha ezt maga is kívánatosnak tartja, folyamatosan cáfolja az erről szóló értesüléseket.

Dušan Keketi (SNS) idegenforgalmi és sportminiszter az ideiglenesen elbukott sporttörvényen kívül másban nem vallott kudarcot és különösebben nem is kritizálják. Mindössze egyetlen indoka van annak, hogy szerepel a listán: ez az SNS leggyengébb minisztériuma és valószínűleg az a terület, ahol a párt – ha minden kötél szakad – hajlandó lenne bármiféle engedményre. Rudolf Huliak csoportjának követeléseivel ezt a minisztériumot is kapcsolatba hozták.

Végül, de nem utolsósorban ingatagnak számít a nyilvánosság által leginkább kritizált miniszter, Martina Šimkovičová (SNS-jelölt) is. A tárcavezető kiemelkedően népszerűtlennek számít a miniszterek között a felmérések szerint, a kulturális közeg pedig folyamatosan tiltakozik ellene. Šimkovičová mentségére szólhat, hogy a kritikák ellenére pont úgy alakítja át a kultúrát, ahogy az az SNS-nek, kisebb mértékben pedig a Smer-nek megfelel, Robert Fico pedig többször is a támogatásáról biztosította.