Közoktatás: a kutya vacsorája

 

Az egyetlen érdekesség egy összeg: 200 millió euró. Nos, ennyivel nőne a közoktatásra szánt éves összeg, mégpedig úgy, hogy 140 millió a regionális iskolarendszerbe, -hálózatba, 60 millió pedig a felsőfokú intézményekbe kerülne, ha... Ha a pénzügyi tárca is úgy gondolja, hogy nem csak papíron marad prioritás a közoktatás. Meglátjuk. A pénzügyérek ugyanis csak annyit fűztek a jelentéshez, „minden világosabb lesz, ha meglesznek a közigazgatási költségek 2014–16-os keretszámai”. Magyarán, a terv ebben a pillanatban kutya vacsorája. Az oktatási szakszervezetek – azok a régiek, nem a sztrájkkészültség fenntartásáért küzdő új – azonnal reagáltak, mondván, ez több, mint amit kértek, és nagyon örülnek a fejleményeknek. Aki viszont nem biztos, hogy örül az egésznek, az a pedagógus. Nemcsak azért, mert a beígért összeg még sokáig beígért összeg marad, hanem azért is, mert a miniszter azt javasolja, tanítson kevesebb tanító több gyermeket, és akkor lesz pénz nagyobb bérekre. Hát ez az a javaslat, amelynek olvastán bizton tudhatjuk, hogy az égvilágon semmi nem változik. A jelenlegi, önmagát szociálisnak és baloldalinak nevező kormányzat éppen azért szidta az önmagát reform- és jobboldalinak nevező kormányzatokat, mert hatékonyság címén kevesebb alkalmazott–nagyobb bér összefüggésben volt képes látni, láttatni a közoktatási rendszert. Ha ma egy felelős miniszter azt javasolja, hogy kevesebb pedagógus foglalkozzon a lurkókkal, akkor sima pénzügyi menedzser. Azaz olyan ember, aki megnézi, hogy jelenleg egy-egy osztály átlagos tanulói létszáma x, ezt beszorozza 1,3-mal, kijön az új keretlétszám, majd a pedagógusok számát beszorozza 0,7-tel és kijön az új alkalmazotti létszám. Nos, ehhez sem pedagógiai, sem tudományos rangfokozat nem kell, középiskolai végzettségű műszakvezetők is képesek a legelemibb hatékonysági ráta kiszámítására.Az oktatásnak viszont – ha nem akarunk lecsúszni egyáltalán a jól élhető országok sorából – minőségre van szüksége. Szakképzett, egyben megbecsült pedagógusokra, akik nem 35-ös létszámú osztályokkal küszködnek, hanem marad idejük némi egyéni, egyedi, adott tanulóra kitalált módszerre is. A fegyelemre, nagyobb csoporttal végzett munkára alapozó, porosz típusú iskolának nem azért van vége, mert eldöntöttük, hanem mert a mai gyerekek befogadóképessége és kicsi lelke számára tökéletesen alkalmatlan. Oktatásügyi szakszervezeti vezetőként most nem nagyon örvendeznék. Sokkal inkább ösztönözném a szakszervezeti tagokat, legyenek rámenősebbek, mert az, amit a Čaplovič-jelentés megfogalmazott, semmi, de semmi minőségi változást nem hoz. Persze ehhez az kell, hogy ezt a szakszik is észrevegyék.