Kotlebához durvult a szlovák politika

Vajon erősödnek vagy gyengülnek? Szlovákiában sem lesz ez másként, ahol a kutatások tükrében az ĽSNS a harmadik legnépszerűbb pártnak számít. A 2016-ban meglepetésre elért 8 százalékos eredményét túl is szárnyalhatja a február 29-i parlamenti választáson. Erika Harris, az East European Politics c. folyóiratban megjelent tanulmányában írt a Marian Kotleba vezette párt erősödésének okairól.

Ahogy korábban a Jobbikéra Magyarországon, úgy az ĽSNS népszerűségére is számos magyarázat lehetséges. Önmagában természetesen egyik sem indokolja, hogy támogatottsága már egy éve 10 százalék környékén, többnyire fölötte mozogjon, miközben a Smert 20, a PS-Spolut 12, a Za Ľudít 10 és az SNS-t 7 százalékra mérik. Mint az ismert, a SNS a migrációs válság során olyan radikális kijelentéseket tett, amelyek korábban nem voltak jellemzők a főáramú szlovákiai közbeszédben. Az effajta hangnem rövid időn belül a marginális és elítélt kategóriából a mainstream politikai kommunikáció részévé vált. Maga a Smer is legitimálta azt, és a „munka” beérett: Grigorij Mesežnikov és Olga Gyarfášová a Journal of Democracyban 2018-ban megjelent kutatásából tudjuk, hogy a lakosságnak mindössze 18 százaléka fogadná el, ha migránsok „települnének” Szlovákiába. 

A szélsőséges kommunikáció eredetileg is az ĽSNS-nek feküdt igazán, Kotlebáéknak nem kellett változtatni a retorikájukon, diskurzusukhoz alkalmazkodott a többi szereplő. Ezzel aztán kevésbé tűnt szélsőségesnek a párt. Ez nem szlovákiai sajátosság, a mainstream formációk gyakran esnek ebbe a csapdába az ilyen szélsőséges pártoknak kedvező krízisszituációkban. Elég csak arra gondolni, hogyan vette át a Fidesz a Jobbik migrációval kapcsolatos politikai javaslatait.

A politikai lehetőségek kihasználásához hozzájárult az ĽSNS – elsősorban Marian Kotleba karizmájának köszönhető – egysége is. Személyét politikailag legitimálta, hogy 2013 és 2017 között Besztercebánya megye elnöke volt. Mint az a radikális pártok esetében lenni szokott,

„elismerésük” egyik oka, hogy nem voltak még kormányon, így a kormányzással összefüggő korrupciós vádak alól teljes mentességet élveznek és ebből a pozícióból is támadják a többieket.

Kotlebáék is sikerrel ültek rá a hagyományos pártokkal szembeni bizalmi válság hullámára. 

Annyiban sincs újdonság a hasonló pártok és az ĽSNS között, hogy szintén azokat tudta megszólítani, akik megelégelték a szerintük elitet képező pártok ténykedését. Igaz, akkor a Smer és az akkori miniszterelnök, Robert Fico támogatottságának csökkenésében jelentős szerepet játszott Ján Kuciak újságíró és menyasszonya tavaly februári meggyilkolása is. Mindenképpen komoly politikai fegyvertény viszont, hogy az ĽSNS a fiatalok és a hagyományos pártokból kiábrándultak mellett a szavazóurnákhoz tudott csábítani egy olyan tömeget is, amelynek tagjai idősebbek, és korábban nem mentek el szavazni. Az ĽSNS támogatóinak 22 százaléka viszont elsőválasztó volt. 

Mindemellett az ĽSNS népszerűségének további oka a szlovákiai oktatási rendszer tartalmi hiánya. Erika Harris is rámutat arra, hogy a szlovák iskolákban például nem eléggé elkötelezetten tanítják a második világháborúban szlovákok által elkövetett bűnöket.

A fiatalok nem hallanak a nácikkal való kollaborációról, az állam és a polgárok együttműködő magatartásáról a deportálások során. De nem csupán a mai fiatalság nem tanul erről, a szocializmus alatt sem volt a történelemoktatás része az akkori szlovák bábállam és a nép felelőssége és bűnlajstroma.

Elmarad tehát az az edukációs és politikai szocializációs folyamat, amely során a diákok arról tanulnának, hogy milyen előzményei is vannak a szélsőséges, gyűlölködő politikának. 
Az ĽSNS gyors fejlődése ellenére szinte kizárt, hogy kormányzati pozícióhoz jusson a jövő februárban, mivel a nagyobb pártok – a számos retorikai és akár ideológiai párhuzam ellenére – viszonylag távolságtartóak vele. Ugyanakkor nemcsak formális értelemben kell távolságot tartani az ilyen pártoktól, hanem gondolataik politikai importálása is kerülendő. Országról országra változhat az, hogy milyen módon kell vitázni a szélsőségesekkel és fellépni ellenük. Nincs általános megoldás, viszont a következő választás arról is szól, hogy megvan-e már a szlovákiai recept.

Bruckner Máté
A szerző az IDEA Intézet elemző gyakornoka