Kotleba „védelmében”

Elszenvedte első komolyabb vereségét, eltakarodott a besztercebányai megyeházáról és lassan utolérik viselt dolgai. Na meg azok a fafejű szélsőségesek, akik belátták, hogy az elitellenes lázadó szerepében tetszelgő kefebajszú nemzetvezető valójában igazi dörzsölt politikai veteránként mászott fel a hátukon a hatalomig – és ahelyett, hogy megpróbálta volna megdönteni a rendszert, a saját meggazdagodásán ügyködött. Most választóinak egy része és a fasiszta népvezéri posztra áhítozó ellenlábasai is farkasként ugranak neki és megpróbálják széttépni. És most furcsát fogok mondani: remélem, nem sikerül nekik. 

Kotlebának ugyanis még egy ideig maradnia kell a szlovák szélsőjobb élén – hiszen már bizonyított. Bebizonyította, hogy ő és a bandája alkalmatlan bármiféle vezetői pozícióba, hiszen nemcsak hogy lopnak, de semmihez sem értenek. Azt is bebizonyította, hogy nem tud új témákat hozni a már sokszor körberágott toposzain kívül – ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy az elbukott választás után sorosozott egyet kétségbeesetten, és azóta ismét Andrej Kiska államfőt és a NATO-t támadja.

 
Ceterum censeo, Kotlebának addig kell maradnia a szlovák szélsőjobb élén, míg ki nem takarítják alóla az istállót. Azt ugyanis egy percig se hidd el, kedves olvasó, ha egy „standard” politikus azt állítaná neked, hogy a jelenlegi politikum legyőzte Kotlebát. Ez három okból sem igaz. Egyrészt Kotleba nem szenvedett vereséget, csak meggyengült: leszálló ágra billentette őt a pofon, amit a megyei választásokon kapott. De a választói továbbra is megvannak, talán többen is, mint a parlamenti választásokon. Ezeknek az embereknek a jó része továbbra is protestszavazó, továbbra sem szereti a jelenlegi politikai elitet, változást akar, csak most elbizonytalanodott egy kicsit, és más alternatíva után nézhet. 

Másrészt Kotleba szereplése semmiképp sem jelenti a nála veszélyesebb szlovák szélsőjobb vereségét. Sőt, nekik győzelmet jelent. Róbert Švec, a Szlovák Megújhodási Mozgalom vezetője csak arra a pillanatra várt, amikor Kotleba megroppan és ő színre léphet öltönyben, nyakkendőben, intelligens megnyilvánulásaival. Švec igazi vezetőtípus, komoly elképzelésekkel, stratégiával, türelemmel és a hazaszeretet fényes cukorkapapírjába csomagolt legocsmányabb neonáci eszmékkel. És minden vágya, hogy ezeket a cukorkákat szétossza a kiábrándult protestszavazók és a hoppon maradt ostoba fasiszták között. Ráadásul évekig alaposan figyelhette Kotlebát, pontosan tudja, hogy az ĽSNS vezére hol hibázott. Šveccel pedig a szlovákiai „standard politikum” az égvilágon semmit nem kezdett eddig, pedig lassan akár kényelmesen rá is ülhet arra a hullámra, amit a nyugat-európai radikális pártok és politikusok, Geert Wilders, az osztrák Szabadságpárt vagy az AfD lovagolt meg. 

Harmadrészt a politikum már csak azért sem győzhetett Kotleba felett, mert el sem kezdett harcolni. Tévedés ugyanis, hogy Kotlebát kell legyőzni. A harc lényege az, hogy a társadalom radikalizálódásának kiváltó okait kell kezelni – például a politikából való kiábrándulást, a reménytelenség érzését, az apátiát. 

Ehhez pedig nem kell sokkal több annál, minthogy befejezzék a bizniszelést és a lopást. Aztán jöhet a többi – a valódi érdekvédelem, a társadalom hangulatának fokozatos pozitívra fordítása –, mígnem lassan elfogyhat a talaj a szélsőségesek lába alól. 
Amíg ez nem történik meg, adja isten, hogy Kotleba, a lassacskán kiégő és súlytalanná váló, hataloméhes hőzöngő paprikajancsi maradjon a szélsőségesek vezetője.