Kötéltánc a kínai cirkuszban

Egyre kevésbé lehetett ugyanis figyelmen kívül hagyni a kínai kontroll megerősítését Hongkongban vagy a Hszincsiang tartományban élő ujgur kisebbség átnevelő munkatáborokba zárását. Továbbra is érvényes azonban, hogy Peking az EU egyik legfontosabb gazdasági partnere, 2019-ben az uniós tagállamok 198 milliárd euró értékben exportáltak Kínába. Ezen felül sok európai nagyvállalat hajtott végre komoly befektetést az elmúlt két évtizedben a távol-keleti országban a gyorsan növekvő fogyasztói piac kiaknázása érdekében. Ezért az uniós kritika mindig óvatos, minden mondatot gondosan mérlegelő. Ennek ellenére az EU vezetői mostanában magabiztosabbak, nő azoknak az uniós tagállamoknak a csoportja, amelyek készek élesebb hangnemet használni. A legjobb példa Svédország, amely nem rettent vissza a burkolt diplomáciai fenyegetéstől sem, és az EU külügyminisztereinek legutóbbi tanácskozásán a svéd miniszer gazdasági szankciók bevezetését szorgalmazta Kínával szemben. Peking viszont azzal fenyegette meg a cseh szenátus vezetőjét annak tajvani látogatása után, hogy az útért még nagy árat fog fizetni. Ezután az Európai Bizottság és az uniós tagállamok nagy csoportja állt ki Miloš Vystrčil mellett.

De nemcsak politikai téren vannak gondok, a gazdasági viszony sem felhőtlen. Az elmúlt évtizedben ugyanis megnőtt az unióba irányuló kínai befektetések nagysága, és olyan ikonikus vállalatokat tudtak felvásárolni, mint az olasz Pirelli. Az európai politikai elit ezért egyre gyanakvóbb a kínai befektetésekkel szemben, kiváltképpen, ha európai high-tech vállalatokról van szó. Peking ugyanis ígéretei ellenére késlekedik a befektetési korlátok eltörlésével az európai vállalatok számára, így több kulcsfontosságú kínai szektor a mai napig zárva van előttük. Az EU képviselői ismét rámutattak, hogy az olyan high-tech felvásárlások, melyekben a kínai vállalatok jeleskedtek az elmúlt években az EU-ban, fordítva nem történhettek volna meg. Ilyen előzményekkel készültek az EU–Kína csúcstalálkozóra, mely eredetileg Lipcsében lett volna, a német uniós elnökség nagyszabású rendezvényeként, de a világjárvány ezt is limitált videókonferenciára szűkítette. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, Angela Merkel német kancellár és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tárgyalt Hszi Csin-ping kínai államfővel, az eredményből pedig kiolvasható, hogy az európai vezetők folytatták a kötéltáncot: a kényes témákat kerülve a gazdasági és környezetvédelmi kérdésekre összpontosítottak. Konkrét előrelépést a vitás kérdésekben nehéz találni, a legnagyobb haladás talán a kétoldalú befektetési szerződés terén történt, amit megpróbálnak az év végéig végleg tető alá hozni. Az élesebb hangnem ellenére jól látható, hogy az EU nem az amerikai utat választja Kínával kapcsolatban. Míg az amerikai kormány ma Kínát tekinti fő geopolitikai és technológiai ellenfelének és kész a gazdasági és politikai konfrontációra is, addig az EU megpróbál továbbra is jó kapcsolatokat ápolni Pekinggel. Ez pedig azt jelenti, hogy marad az óvatos megközelítés, ha kényes, emberi jogi témákról van szó.