Korona, euró, márka?

Miközben egyre biztosabbá válik, hogy a jövő év elején Szlovákia bevezeti az eurót, a közös pénzt már a kezdetektől használó régi tagországokban gyakran nosztalgiáznak a régi nemzeti pénznemek után, és sokszor az egységes európai valutát hibáztatják a gazdasági gondokért.

Legutóbb egy, Németországban tartott közvélemény-kutatás mutatott rá az egykori német márka iránti erős nosztalgiára. A megkérdezett lakosok 34 százaléka nyilatkozott úgy, hogy az euró helyett vissza kellene térni a márkához. A lakosság még ennél is nagyobb része hibáztatja a közös európai valutát a túlzottnak tartott áremelkedés miatt. Ez utóbbi vélekedéssel számos más országban is egyetért a széles közvélemény. A legjobb példa erre Olaszország, ahol a lakosság tekintélyes része az ország vélt (nagy áremelkedés), és valós (stagnáló foglalkoztatottság, csigalassúságú gazdasági növekedés) problémáit azonosítja az euróval. Emiatt pár éve már a legfelső döntéshozók is eljátszottak egy pillanatra az eurózónából való kilépés gondolatával.

A kérdés úgy tehető fel, hogy mennyire valósak az euróra zúdított vádak, és milyen következtetések vonhatók le ebből Szlovákia számára. Ami az áremelkedést illeti, szinte kizárólag csak a lakosság szubjektív, gazdasági adatokkal nem igazán alátámasztható érzéseiről van szó. Az euró az árnövekedés tekintetében legalább olyan stabil és értékálló fizetőeszköz, mint a második világháború utáni évtizedekben a német márka volt. A németeknek igaza lehet abban, hogy bizonyos időszakokban nagyobb mértékben drágulhat egyes szolgáltatások és termékek (az utóbbi időben például az üzemanyag és az élelmiszer) ára. Az átlagos áremelkedés (lényegében ez az infláció) azonban nem volt nagyobb, mint az euró bevezetése előtti években, nagyjából 2% körüli éves szint körül ingadozott. Az olaszok érvelése ebből a szempontból nevetséges és nagyfokú amnéziára vall. A közös pénz előtti évtizedekben épp az unió déli tagállamaiban, köztük Olaszországban volt a legmagasabb az infláció, ami többszöröse volt a jelenlegi szintnek, nem ritkán elérte a 15-20%-ot is. Az olasz líra az egyik legpocsékabb európai pénznem volt, az állandóan magas infláció és költségvetési hiányok miatt folyton elértéktelenedett, és Olaszország csak úgy tudta megőrizni versenyképességét, hogy folyton leértékelte a nemzeti fizetőeszközt a márkához és a többi nyugati valutához képest. Hasonló csónakban eveztek a görögök a drachmájukkal és a portugálok az escudóval. Ezekben az országokban a korábbinál magasabb árnövekedésre panaszkodni és ezért az eurót hibáztatni, nos, ez komoly emlékezetkiesésre vall.

Fontosabb érvnek tűnhet a gazdasági növekedés lelassulása. Való igaz, hogy az unió közös pénznemet használó magállamaiban (lásd a francia–német–olasz hármast) az elmúlt évtizedben alacsonyabb volt a növekedés, mint számos, az eurót nem használó államban, pl. Amerikában, Nagy-Britanniában, Dániában vagy Svédországban. A kérdés az, hogy ezért a közös valuta tehető-e felelőssé. Ez már csak azért is releváns, mert az európai nemzeti politikai elit gyakran szívesen hárítja a felelősséget a közös uniós intézményekre (Európai Központi Bank, EU Bizottság) és az euróra a hazai gazdasági problémákért. Ez ugye sokkal egyszerűbb, mint ha beismernék a saját szerepüket, és szembesítenék a lakosságot a gazdasági fellendüléshez sokszor nélkülözhetetlen reformokkal. Az adatok azonban arról tanúskodnak, hogy a német, francia vagy olasz gazdaság már az euró bevezetése előtti évtizedben is hasonlóan lassan növekedett, miközben számos gyorsan felzárkózó tagállam (Írország, Spanyolország) gyors tempójú növekedése az euró utáni években sem tört meg.

Szlovákiának ezért nem kell attól félnie, hogy a közös valuta átvétele automatikusan a többi tagországban tapasztaltnál jóval nagyobb árnövekedéshez, vagy a gyors gazdasági növekedés hirtelen lefékeződéséhez vezet. Ezek a veszélyek persze fennállnak és elkerülésükhöz főleg az szükséges, hogy a szlovák kormány mértéktartó költségvetési politikát folytasson, és ügyeljen arra, hogy a bérnövekedés ne haladja meg a termelékenység növekedését. Ellenkező esetben túlfűtötté válhat a gazdaság, a tátrai tigris dinamizmusa megtörhet. De még ebben az esetben is jobb, ha már az eurót használjuk, hisz annak értéke stabil marad, míg a korona árfolyama hasonló helyzetben összeomlana. Számunkra így felelős és felelőtlen kormánnyal is az euró a kedvezőbb megoldás.