A kormányprogram egy specifikus irodalmi műfaj. Alapjában véve úgy készül, hogy az egyes minisztériumok frissen kinevezett vezetősége összeül, majd leírja a minisztérium fő céljait és feladatait az elkövetkező kormányzati ciklusban úgy, hogy a kormányprogram készítésének a folyamatát a miniszerelnöki hivatal koordinálja és felügyeli, de természetesen beleszólásuk van a kormánykoalíció pártjainak is.
Kormányprogrammal előre egy szebb jövőbe
Ezt egy kicsit úgy lehet elképzelni, mint amikor Josef Čapek meséjében a kutyus és a cicus tortát sütnek, és mindketten beleteszik kedvenc ételeiket. A végeredmény ezért lehet kicsit nehezebben emészthető, de a koalíciós pártok elégedettek, hogy sikerült legfontosabb prioritásaikat bejuttatniuk a kormányprogramba.
Ha végigböngésszük a kormányprogram gazdasággal és a költségvetéssel foglalkozó részeit, akkor itt sok mindent találunk a nemzetközileg versenyképes innovatív gazdaság építésétől kezdve az adatokon alapuló közpolitikai döntéseken keresztül egészen a tizenharmadik nyugdíjakig. Sok dolog ellen az embernek nem lehet kifogása: ugyan ki ne szeretne nemzetközileg versenyképes innovatív gazdaságot vagy stabil és motiváló vállalkozói környezetet? Azonban, ha beleolvasunk a részletekbe, ismétlődő motívum, hogy a célok gyakran kevéssé konkrétak, és a kormány feladatai is csak nagy vonalakban vannak felvázolva. Érthető persze, hogy egy kormányprogram nem lehet minden téren konkrét, de a mai kormányprogram Robert Fico 2012-ben és 2016-ban született kormányainak programjaival összehasonlítva is túlzottan általános.
A legkomolyabb kérdőjelek egyértelműen a költségvetési politika terén bukkannak fel. A kormány tartja magát Robert Fico kampányígéretéhez, mely szerint a költségvetés hiányát éves szinten csak a GDP 0,5 százalékával hajlandó konszolidálni. Ebben a tekintetben azonban nagyon érdekes Ladislav Kamenický pénzügyminiszter azon kijelentése, hogy a 0,5 százalékpontos konszolidáció 2,5 milliárd euró nagyságú konszolidációs intézkedéseket fog jelenteni. Ez figyelemreméltó, ugyanis matematikailag ez csak akkor jön ki, ha a kormány az állami kiadásokat körülbelül 1,5 milliárd euróval megnöveli. Ez amúgy nem elképzelhetetlen, ugyanis a tizenharmadik nyugdíjak jövőre további több száz millió eurót emésztenek fel, és a kormánynak további osztogatási tervei is vannak. Nincs olyan elismert közgazdász Szlovákiában, aki szerint a tervezett költségvetési konszolidáció mértéke elégséges volna a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságának bebiztosításához, ezzel a kormány csak saját magának okoz gondokat a választási ciklus további éveiben.
Amikor az ember azokat a részeket olvassa, melyek igazán előrelendíthetnék a szlovák gazdaságot, akkor ennek tudna is örülni, ha nem szólalna meg a fejében a kisördög azt mondogatva, hogy ez egy Fico-kabinet kormányprogramja. A kisördögnek igaza van, Robert Fico hosszú kormányfői múlttal rendelkezik, de előző kormányai nem igazán alkottak maradandót az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az oktatás, egészségügy vagy az innovatív gazdaság megteremtése. Kérdéses ezért, hogy miért pont most higgyünk abban, hogy éppen Fico negyedik kormánya lesz az, amely tényleges reformokkal a jövőbe vezeti Szlovákiát. Természetesen minden kormány megérdemel egy esélyt, de már most több területen disszonancia alakult ki a kormányprogram és az egyes miniszterek konkrét döntései között, és tartok tőle, hogy ez az állapot a jövőben csak romlani fog.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.