Kopcsay: Tényleg csalódás a Progresszív Szlovákia kezdése?

Lélektani szempontból nincs rosszabb annál, ha egy pártra rásütik az „öt százalék alatti” bélyeget. Viszont nézzük csak meg Marian Kotlebáékat. Sokáig csak nevettünk a pre­ferenciáin. S egyszer csak, mi a fene: benn voltak a parlamentben. S velük együtt a félelem, hogy húsz százalékra emelkednek, s Szlovákiának barna vagy zöld kormánya lesz. Szerencsére a megyei választások után Kotleba mintha a zeniten túl találta volna magát. Ezt a már említett Focus-felmérés is megerősítette, amely gyenge 8%-ot mért a pártnak. Ezt persze vehetjük jó hírnek – hurrá, csak nyolcat kapott! –, de rossznak is, mivel egy nyíltan a nácizmussal kokettáló, idegengyűlölő pártnak a nyolc is sok. A Smer tartja a 25%-ot, és az eredményekből egyvalami biztos: ha a 2020-as választások a felmérés szerint alakulnának, a valóság nem nagyon különbözne a mostanitól.

De vajon hogyan képzelnénk el egy jobb valóságot? Ha a pozitív elvárásokat tömören összefoglalnánk, két pontba sűríthetnénk a lényeget: 1. A politikai színtér stabilitása – tehát minél több olvasható és standard párt, s minél kevesebb egyéb (beleértve a szélsőségeseket). 2. A jelenlegi elhasználódott politikai garnitúra lecserélése, persze azzal a feltétellel, hogy a helyére nem jön egy még rosszabb alternatíva. Az idő rohan, és a két év úgy eltelik, hogy észre sem vesszük. A pozitív változásért még sokat kell tenni, míg a negatív változás jön maga is. Ez az erodálódott posztkommunista demokrácia logikája a 21. század elején.

MÁRIUS KOPCSAY

a SME publicistája