Kopcsay: Közép-Európa önként lemond a demokráciáról

A másik oldalon annak vagyunk tanúi, hogy Közép-Európa polgárai önként lemondanak a demokrácia vívmányairól, és visszatérnek az erőskezű vezető modelljéhez, amelyben a vezér azt teheti népével, amit csak akar. Legyen az akár Orbán Viktor Magyarországon, akinek gyakorlatilag nincs ellenzéke vagy Beata Szydlo kormányfő, illetve a szürke eminenciás Jaroslaw Kaczyński Lengyelországban. Mintha csak oroszországi mintára, ahol a polgári aktivis­táknak lassan sárga csillagot vagy egyenesen a homlokukra égetett jegyet kell viselniük, Magyarország olyan törvényt fogadott el, amely szerint a külföldi forrásokkal is rendelkező civil szervezeteknek „bejelentési kötelezettségük” van. Lengyelországban pedig a hatalom, miután megpróbálta uralma alá venni a közmédiát és az alkotmánybíróságot, most a bírói tanácsot célozta meg. A szomszédos Csehország pedig választás előtt áll, amivel együtt az ország felett lebeg annak a lehetősége, hogy a Zeman–Babiš-tandem veszi uralma alá. Utóbbi ugyanis a parlamenti választások legesélyesebb befutója. Persze, legyen mindenkinek aka­rata szerint. A cseh polgárok csak azt kapják, amit megválasztanak, csakúgy, mint a magyarok és a lengyelek. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, sőt, egy mély elemzést is megérdemelne, mi az oka, hogy a posztkommunista térségben 25 évvel a vasfüggöny lehullása után a demokrácia és a szabadság nem számít értéknek, miközben máshol, például Kínában vagy Törökországban az emberek képesek börtön- vagy halálbüntetést kockáztatni érte. A sors iróniája ez, csakúgy, mint a tény, hogy Szlovákia ezen a téren még nem is áll olyan rosszul. De ez nem saját érdeme, sokkal inkább a környező országok hanyatlásának és eróziójának köszönhető. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája