Kontextusok

Magát a műszaki megoldást már nyolc évvel korábban Finnországban megfogalmazta Matti Makkönen mérnök, de nem lett milliomos, mert nem szabadalmaztatta a szerinte csak rövid üzenetek átadására szolgáló, amolyan szervizjellegű mellékterméket. Ehhez képest az SMS kulturális jelenség lett, mert kezükbe kapták a kamaszok. A kamaszok most a pedagógus-szakszervezetre dühösek, merthogy a múlt héten sikerült újra keményen megalázni egy szakmát, de hát, hagyták. A kölykök nem hagyják. A pozsonyi elitgimnáziumok szövegértési gondokkal láthatóan nem küszködő diákjai megüzenték a tárcának, hogy így aztán nem, Robert Fico pedig megijedhetett, mert valami olyat mondott, hogy a diákokat használják fel a tüntetések szervezői. Ilyet utoljára Miroslav Štěpán prágai városi párttitkár mondott ‘89 decemberében. Az oktatási miniszter egyébként nem érez politikai felelősséget a sztrájkért, merthogy „mindent megtesz a tanárok érdekében”, már amikor nem iPad- és konyakszámlákat ír alá, mert ettől is hangos volt a sajtó. De arról is gondoskodik, hogy ne tűnjön el a címoldalakról, pl. azzal a kijelentéssel, hogy a Tiso-féle szlovák állam pozitívlépéseiről 

beszélni nem árt annyira a gyerekek fejlődésének, mint a meztelen nők a lapokban. Akár egyet is érthetnénk a miniszter úrral, hiszen ha a szlovák állam pozitívumairól értekezik valaki és Tiso kormányzatát megfelelően helyezi kontextusba, akkor tanít, gondolkodni is tanít, nem pedig árt. No de ugyanez elmondható a meztelenségről is, hiszen ha a gyermek természetes helyzetben (fürdőszoba, uszoda zuhanyozója, naturista strand) találkozik vele, akkor nem is veszi észre, ha meg ágyjelenet tanúja mondjuk a tévében és az ott tartózkodó felnőtt megfelelő kontextusba helyezi a látottakat, akkor sincs baj, sőt pozitívum is lehet. És azért tegyünk hozzá még valamit: e sorok írója nem feltétlenül szimpatizál azzal, hogy Esterházy Jánost politikai szimbólumként akarják megfogalmazni. De hogy személyének emlegetése, netán méltatása éppen az oktatási miniszter szaktársai közt veri ki a biztosítékot, az tény. Márpedig lehessen ugyanúgy szabadon beszélni Esterházyról, mint Tisóról, persze kontextusba helyezve, árnyaltan, hogy tanuljunk belőle, a kölykök nemkülönben.  A történelem átírása az, ami eszméletlenül ártalmas, sőt, esetenként gyilkos eszmék alapja lehet. Nemcsak az SMS, Szlovákia is húszéves, jönnek majd a méltatások, ünnepi beszédek. De akik ott voltunk, emlékszünk. Pl. arra, hogy nem szeptemberben és nem titkosan egyezett meg a válásról Klaus és Mečiar, hanem júliusban, Pozsonyban, és ezt hivatalosan be is jelentették. De ez csak dátumragozás. Rosszabb, hogy most szólalt meg a jó hogy nem államalapítóként történelembe bevonuló Mečiar, és azt állítja, Szlovákia a kilencvenes évek második felében felfelé ívelő gazdaság volt, sokkal nagyobb teljesítménnyel, mint a cseh, és csak a bankárok könyvviteli csalafintasága miatt ürült ki a kincstár (hozzágondoljuk, talán ezért volt 28 százalék a bankközi kamat). Mert ez aztán úgy hazugság, ahogy van.  Tanulság? Politikai felelősség van, a történelem átírása bűn, és ha már sikerült elitjeink részéről lenézni a tanártársadalmat, legalább a gyerekeknek ne hazudjunk. Államalapítási kontextusba téve sem.