Konspirátorokkal Dunát lehetne rekeszteni

Matúš Šutaj Eštokról februárban dönt véglegesen a parlament. Fico indoklása? A konszolidációs csomag után az állami költségvetést kell jóváhagyni. Az ellenzéknek el kellene gondolkodnia azon, hogy van-e értelme az olyan parlamenti „előadásoknak”, amilyenek az utóbbi időben a törvényhozásban zajlanak – ide tartozik a belügyminiszter elleni bizalmatlansági indítvány is, hiszen nincs valós esélyük a sikerre. Felmerül a kérdés: vajon ez nem csak a politikai erők felesleges pazarlásának minősül? 

Az ellenzéknek inkább saját, ütős programmal kellene előállnia. Meg kellene mutatnia a választóknak, hogy nem kell félniük tőle. Hogy számíthatnak rá. 

Az ellenzék tükröt állít és bírálja Robert Fico, valamint koalíciós partnerei kijelentéseit – de akkor nem szabad ugyanúgy viselkednie, mint a kormánykoalíciónak. Ha végignézünk az országon, láthatjuk, hogy ma a politikai küzdelem minden frontján, mindkét oldalon bőven akadnak összeesküvők. Az ellenzéknek nem szabadna támogatnia a sajátjai között esetlegesen felbukkanó konspirátorokat. Addig provokálhatják a miniszterelnököt, addig hajtogathatják körbe-körbe és gyanúsítgathatják azzal, hogy „a merénylet meg sem történt”, amíg egy szép napon Fico meg nem mutatja nekik a lövöldözés nyomait, a kézzel fogható sebhelyeket. És erre biztosan közvetlenül a választás előtt kerülne majd sor. Csakhogy ez a „sztriptíz” nagyon sokba kerülne. Túlságosan sokba, teljesen feleslegesen. 

A parlamenti ellenzéknek komoly konkurenciája van. Huliakék egyenesen a miniszterelnök politikai ölébe hullottak. Vagy éppen onnan kerültek ki? Egyelőre kiváló munkát végeznek, hiszen Fico, Eštok és Danko mellettük, hozzájuk képest teljesen normális, elfogadható, átlagos politikusoknak tűnnek. Ha ugyanez lesz a benyomásunk akkor is, amikor az ellenzéki politikussal vetjük össze őket, a koalíciónak nem kell aggódnia a jövője miatt. Nem úgy az ellenzéknek. 

A szerző a Plus 7 dní munkatársa