Kolumbusz lefejezése

Egy fekete férfi halálát okozó rendőri túlkapásindította el a lázadást, az angolszász világban terjed, ám sokkal többről van szó a brutalitás elleni jogos tiltakozásnál. A nyugati civilizáció világhódító évszázadainak felülvizsgálata kezdődött el, a gyarmatbirodalmak, a felfedezések, a globalizáció narratíváinak újraírása, nagy történelmifigurák bűnösségének kikiáltásával. A túlzás ül most tort.

„Az események, édes öcsém, az események” (Harold Macmillan, 1894–1986, brit miniszterelnök)

Az események hamar elfajultak, nem csak a véletlen műveként. Az afroamerikaiak egyenlő bánásmódért küzdő radikális mozgalma a liberális baloldalszámára is jó politikai üzlet: támadás Amerikában Trump ellen, Nagy-Britanniában Johnson győztes konzervatívjai ellen, lehetőség a gyengélkedő demokraták és az impotens Munkáspárt erősödésére. De milyen áron?

„Itt azzal kezdik, hogy fölakasztják az embert, aztán fogják perbe.” (Moliére)

London polgármestere, Sadiq Khan bejelentette, hogy létrehoznak egy bizottságot, amely a britfőváros köztéri alkotásait,szobrait, utcaneveit vizsgálja felül, megfelelnek-e a lakosság mai sokféleségéből fakadó különféle történelmi-társadalmi érzékenységeknek; a történelmet kell tehát vizsgáztatni, átcsinosítani, raktárba tenni – a bevándorlás miatt. Ez ismerős jelenség, elég csak Erdélyre gondolnunk, ahol Trianon után száz év alatt – hatalmi segítséggel – jelentősen megváltozott az etnikai összetétel, s például Ceausescu uralma alatt radikálisan megváltoztatták a közterek szobrait, feliratokat, utcaneveket, hogy az új többség jól érezze magát a múlt eltörlése által.

Az én őseim nem a Mayfloweren érkeztek, hanem itt várták a hajót.” (Will Rogers, 1879–1935, cherokee indián származású amerikai színész, humorista)

A hangvétel hamar eltávolodott Amerika őslakos leszármazottjának ettől a szellemes megjegyzésétől. Nem indiánok várnak történelmi igazságtételre az utcákon, a liberális nagyvárosi felső középosztály, baloldali civil szervezetek is sikálják a múltat: Kolumbusz lefejezett szobrai ledőlnek, mintha ő lenne felelős Amerika felfedezése után a népirtásért.

„A történelem majd feljegyzi. Tudom, mert én fogom megírni.” (Winston Churchill)

Ebben a képletben a Hitler őrületének veszélyességét leghamarabb felismerő államférfi, Churchill egy vén rasszista lesz, miután ma már elfogadhatatlan baromságokat is beszélt a birodalom alávetett népeiről. De nem emlékeztet mindez ügybuzgalmával, értelmiséget megnyerő ideológiájával a kommunisták egykori térnyerésére? Ahogyan egy ma született embernemesítő ideológia erkölcsi kérlelhetetlenségét visszavetítjük évszázadokra? A múltat végképp eltörölni. Szoborpusztítások, filmek betiltása, lincshangulat a higgadt vita helyett: mindez ijesztő új barbárság korát vetíti előre, ahol egyesek üzletet látnak egy militáns kisebbség támogatásában, míg mások – a csendes többség – bénultan nézi az agresszió térnyerését, amely nem tárgyal, hanem diktál és kiközösít.

„Az utópia, akármilyen is legyen, előbb-utóbb a pöcsére lép az embernek.” (Andrzej Stasiuk lengyel író)

Súlyos ára lesz, ha a tömegek indulatait felkorbácsolva a nyugati civilizáció sok évszázados vívmányait, hagyományait is kidobják ebben a türelmetlen tombolásban, amely erőszakos akaratot kényszerítene a társadalomra. Bűntudat és bocsánatkérés jegyében elhallgattatni, félresöpörni; az új internacionalista ideológia türelmetlen, harsány és erőszakos: szobrokat bontana, művekbe írna bele, utcákat keresztelne át egy abszurd kollektív öngyűlölő érzékenység jegyében, amely a Nyugat egykori virágzását csak a hatalmával visszaélő rasszista, nőelnyomó fehér férfi művének tekinti; ellenvélemény nincs, azt rasszista,fasiszta, antimodernista címkékkel marginalizálják. Az ilyesmiből a történelemben véres diktatúrák következtek.

Kolumbusz fejben dől el.