Kölcsönkenyér visszajár

Az elmúlt hónapokban sorra hallhattuk a híreket: az állam 166 millió euró kölcsönt adott a tulajdonában levő ZSSK Cargo vasúti teherszállító vállalatnak és 70 milliót a vasúti pályát kezelő (ŽSR), ugyancsak állami kézben lévő társaságnak. November végén az egészségügyi intézmények kaptak 130 millió eurós kisegítő hitelt adósságrendezésre. Bár a kormányzat kölcsön adott pénzről beszél, a segítség valójában rejtett állami támogatás, amely azonban az EU-ban elvileg tilos lenne (bár ez alól sok kivétel van) és költségvetési kiadásként kellene elkönyvelni. Így azonban a kormány mossa kezeit, mondván: mi csak hitelt adtunk, amit kamatostul visszakapunk.

Csakhogy az állami mankót kapó vállalatok olyan pocsék gazdasági helyzetben vannak, hogy képtelenek lesznek a kölcsönöket visszafizetni, ehelyett a kapott pénzt gyors tempóban felélik. Ráadásul az állam ezzel azt üzeni nekik: nálatok nem kell hatékonyság, nyugodtan maradhat a túlfoglalkoztatottság, nem kell lefaragni a béreket, nem kell spórolni a beszerzéseiteken, halmozhatjátok az adósságokat és a tartozásokat, ha megint elfogy a pénz, mi újra kisegítünk benneteket egy jó kis dotációval (amit, ha a kényszer úgy hozza, hitelnek nevezünk). Állami vasúti vállalat - amióta Szlovákia létezik - egyszer termelt nyereséget: a ZSSK Cargo 1,73 millió eurós profitot ért el a 2008-as évben.

Ha a jövőben is rendszeresen ilyen hasznot termelne, akkor is több mint 100 évig tartana, míg az állami kölcsönt (rendkívül alacsony kamatokkal) visszafizetné… Az egészségügyben még ennél is rosszabb a helyzet. Az állami kórházak, biztosítók jókora veszteségeket termelnek, egyre több tartozást halmoznak fel beszállítóikkal, illetve az állammal szemben (késő járulékfizetések), míg a másik oldalon a magánintézmények és -biztosítók többsége hosszú távon is nyereséges tud lenni.

Az előbbiek persze megengedhetik maguknak, hogy hónapokig késsenek tartozásaik törlesztésével, hisz nem jön a végrehajtó, aki elviszi alóluk a széket, vehetnek (sokszor feleslegesen) drága műszereket, emelhetik alkalmazottaik bérét és veszteséggel zárhatják az évet, mert arra hagyatkoznak, hogy majd megsegíti őket az állam egy újabb hitellel/adósságrendezéssel/dotációval. A két állami biztosító így gombolt le nemrég egyesülésükre hivatkozva 65 milliós rendkívüli dotációt állam bácsitól az egészségügyi intézmények meg 130 milliónyi „hitelt“ kunyeráltak ki. Ebből az összegből 112 milliót állami intézmények kapnak, a legtöbbet, 109 milliót az egészségügyi tárca közvetlen irányítása alatt állók akasztottak le. Közülük is azok a nagyvárosi egyetemi kórházak kapták a legnagyobb mankót, amelyek a legtöbb pénzzel tartoznak.

Ráadásul a hitelt csak két év után kell elkezdeni visszafizetni és a törlesztés akár 15 évig is, tehát 2027-ig (!) tarthat. Hol lesz már akkor a Fico-kormány? Nyilvánvaló, hogy az állami támogatások (ide értve a hitelnek álcázottakat is) csak ideig-óráig tudják elodázni a megtámogatott vállalatok fizetésképtelenségét. Nem javítják a segítséget kapók gazdálkodását (sőt rontják a fizetési fegyelmet), nem akadályozzák meg az adósságok újratermelését és kábítószer módjára szoktatják rá az igénylőt a segítségre, aki ezek után -mint az elvonási tünetektől szenvedő narkós - újabb adag állami segítségért fog könyörögni - egyre nagyobb adagért, egyre gyakrabban. A számlát persze mi, adófizetők álljuk.