Klímakonferencia: cinikus orosz végszó

Hétvégén gyakorlatilag a legcsekélyebb előrelépés nélkül ért véget Moszkvában a harmadik klímaváltozási világkonferencia, a találkozónak otthont adó Oroszország ugyanis kihátrált korábban tett ígéreteiből. Az orosz küldöttség által képviselt álláspontot sokan - köztük környezetvédő szervezetek képviselői - legalábbis igen cinikusnak találták.

Az orosz küldöttség már a konferenciát megelőzően feltételekhez kötötte a globális felmelegedést okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló kiotói jegyzőkönyv ratifikálását: a kiotói protokollt csak abban az esetben ratifikálja, ha ehhez anyagi támogatást kap.

A konferencia alaphangulatát már Putyin elnök oly sokat idézett viccesnek szánt, ám igen komoly jelentést hordozó kijelentése megalapozta, ám az orosz kormányfő a konferencia nyitónapján elhangzott beszédében is várakozó, hezitáló álláspontot foglalt el: egyelőre tanulmányozzák azokat az előnyöket és hátrányokat, amelyeket az vonna magával, ha országa csatlakozna a kiotói protokollhoz. A következő napok során egymás után hangzottak el a Putyin elnök által képviselt álláspontot megalapozó - vagy inkább legitimáló - felszólalások, amelyekben orosz klímakutatási szakemberek megkérdőjelezték a témában rendelkezésre álló adatok pontosságát éppúgy, mint az üvegházhatású gázok szerepét a globális fölmelegedésben.

Mindez már előrevetítette a konferencia végső kimenetelét, amelyről Andrej Illarjonov, Putyin elnök gazdasági tanácsadója eképp nyilatkozott: a jegyzőkönyv ratifikálása visszavetné az orosz gazdaságot, szegénységbe és hátrányos helyzetbe taszítaná az országot, ezért Oroszország egyelőre nem lép a kérdésben. Illarjonov úgy érvelt, a csatlakozás meghiúsítaná a kormány abbéli céllkitűzését, hogy egy évtizeden belül megkétszerezze az állam GDP-jét. Nemzetközi szakemberek, így Michael Grubb professzor (Imperial College London) érthetetlennek értékelik az orosz érvelést mondván: "Oroszország, a többi kelet-európai államhoz hasonlóan a gazdaság, benne az ipar újrastruktúrálásának éveit éli, ami épp a leginkább légszennyező gyárak, üzemek bezárásával, korszerűsítésével jár. Őszintén szólva nem ismerek senkit az orosz energiaügyi minisztériumban, aki komolyan gondolná, ami az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának várható oroszországi robbanásszerű emelkedéséről elhangzott".

Grubb professzor felvetésével egybevág az a sokat emlegetett tény, hogy a hagyományos orosz gazdaság összeomlása következtében az ország káros gázkibocsátása 32 %-kal alacsonyabb az 1990-ben rögzített értéknél, a jegyzőkönyv által támasztott feltételeknek tehát könnyedén megfelelhetne. Ez némileg érthetetlenné teszi Illarjonov aggodalmait, viszont alátámasztja azon orosz szakemberek álláspontját, akik szerint a ratifikációval Oroszország - legalábbis kezdetben - kifejezetten jól járna, ugyanis jó pénzért értékesíthetné emissziós deficitjét az e téren túlteljesítő államoknak.

Mindezt, valamint a küszöbön álló oroszországi választásokat szem előtt tartva leszögezhető, hogy az orosz álláspont a jegyzőkönyv ratifikálása tekintetében - legyen jelen pillanatban bármily cinikus is - tartogathat még meglepetéseket.