Kivel szövetkezzünk?

Hahotázás hallatszott a halpiacról, amikor Bandika és Ervin beült a Homályos tekintetű homárhoz címzett vendéglőbe.

Egyikük kávét kért, másikuk gyömbérsört. Amíg a pincért várták, megpróbálták megtippelni, melyik évben támadnak rá az egyedfejlődés alsóbb polcain megrekedt lények az emberiségre, hogy visszavegyék a Föld nevű bolygón a hatalmat. Az emberiség az utóbbi ötezer évben annyira elhülyült, hogy ezt már a zárvatermők sem bírják nézni – tűrte fel inge ujját hümmögve Bandika. Ervin elújságolta, hogy meglátása szerint néhány ember már növényeknek és állatoknak gazsulál, vélhetően így próbálva meg előnyös pozícióra szert tenni, ha ez a hatalomváltás megtörténne. Példaként azt a június 22-iki esetet hozta fel, amikor a barcelonai operaházban ingyenkoncertet adtak kétezerháromszáz darab szobanövénynek. Eugenio Ampudia, az operaház ügyvezető producere szerint a természet hamarosan visszafoglalja azokat a területeket, amelyeket az ember elvett tőle, a hétfő esti koncertnek az is célja volt, hogy ezt érzékeltessék. Erre utalt az előadás címe is: Koncert a biócénnek, amely szemben áll korunkkal, az antropocén korral. Az előadott mű Giacomo Puccini: Krizantémok vonós hangszerekre komponált gyászos elégiája volt.

Bandika belekortyolt a kávéba, Ervin meg az erjesztett gyömbérlébe, és egyetértettek abban, hogy ez innentől kezdve nem vicc. Ön milyen növény bőrébe bújna, ha tehetné? – kérdezte Bandika. Úgy érti, kérgébe? – érdeklődött Ervin.

Úgy – felelte Bandika. Legszívesebben talán kúszónövény lennék – ismerte be –, hiszen a legtöbb növénnyel ellentétben a kúszónövények képesek a helyváltoztatásra. Borostyán, fafojtó füge vagy közönséges szulák – sorolta a példákat. Hát maga? Ervin bevallotta, hogy hársfa lenne legszívesebben, mert azokat általában békén hagyják, de azért meg is nőhetnek nagyon magasra. És ezt most mondja, éppen hársfavirágzás idején? – lelkendezett Bandika. Szeretek aktuális dolgokról beszélgetni – ismerte be Ervin. Minimum gyanúsnak nevezte azt is, hogy Kínában állítólag be akarják tiltani a kutyahús fogyasztását.

Sencsenben már be is tiltották. Na jó, de az csak egy vadi új műanyag metropolisz – legyintett Bandika. Mint mondta, az ország másik felében, egy Julin nevű városban éppen zajlik a tíznapos kutyahúsfesztivál. Özönlik oda a tömeg, hogy a kutyaételek rajongói minél jobb minőségű kutyahusikát vihessenek haza, illetve helyben kóstolják a finomságokat. Ervin a távolba nézett, szerinte nem lesz tiltás. Maga fellázadna, ha a kormány itt betiltaná a hurkát, a kolbászt meg a szalonnát? Bandika komoly arccal felelte, hogy fel bizony. Ervin széttárta a karját. Jobban járunk, ha a növényekkel szövetkezünk. Hát, arról mintha már szintén lemaradtunk volna – koppantotta a csészét az asztalra Bandika.

A szerző a Vasárnap munkatársa