Kitartás!

Krétapapírra nyomtatott színes újságban összesen öt olyan egész oldalas reklámot találok, amelyben karcsú és feszes nők és férfiak örömtől ragyogva újságolják, hogy hosszú évek reménytelen próbálkozásai után végre sikerült lefogyniuk, mégpedig egyedül és csakis annak a csodaszernek köszönhetően, amely megrendelhető a mellékelt szelvényen. Öt különböző hirdetés, öt különböző fogyasztóbogyó. Nem olcsó az egész oldalas hirdetés egy ilyen krétapapírra nyomtatott magazinban, de biztosan megéri. Úgy látszik, sokan bíznak a bogyók hatásában. Pedig köztudott, hogy az egészséges emberek többsége csak úgy tud lefogyni és feszesebbé válni, ha abbahagyja a zabálást és mozogni kezd. Mégis azt gondoljuk, értelmes, józan ember ritkán mond olyat, hogy „amikor reggel hatkor csörög az ébresztőóra, alig várom, hogy kimehessek kocogni a hideg, szitáló esőbe”. S a legtöbben úgy vagyunk a mozgással, hogy amikor eljön az ideje, legszívesebben leheverednénk egy díványra. Mondjuk egy étellel teli tálca társaságában. Előtte vagy utána jöhet a fogyasztótabletta. De miért viselkedünk ilyen ellentmondásosan? Csak azért, mert szeretjük a gyomrunkat és lusták vagyunk?

Talán azért is, mert sokszor valótlan kép él bennünk a mozgásról. Azt gondoljuk, csak a nagyon intenzív, látványosan megerőltető mozgásnak van értelme, utóvégre a fanatikus testedzők is mondogatják, ha az izom nem fáj, marad a háj. A hetven év körüli szomszédasszonyom, aki soha életében nem sportolt, zumbára kezdett járni. Orvos lett a vége. Pedig minden este hívtam őt sétálni, de azt mondta, neki mozognia kell és a séta nem mozgás. Ugyanígy vélekedett egy fiatal ismerősöm is, aki hatalmas erőbedobással squash-ozni kezdett, mígnem ínszakadással végezte. Évekig a díványon pihengetünk, aztán hirtelen és türelmetlenül bajnokok akarunk lenni. Rögtön tökéletes alakúak és feszesek akarunk lenni. Úgy gondoljuk, muszáj sokkolni azt az eltunyult testet. Muszáj neki teljesíteni. Jár neki, meg persze nekünk az élmény, még ha kissé durva is, jár neki egy kis show, hiszen körülöttünk minden erről szól, s úgy gondoljuk, a mozgásnak is ez a lényege. S ha így értelmezzük a mozgást, s józan ítélőképességgel rendelkezünk a testünk korlátairól, persze hogy elmegy tőle a kedvünk, még mielőtt belekezdenénk.

Csakhogy a mozgás elsődleges lényege nem a teljesítmény, hanem az öröm. Örülni annak, hogy képesek vagyunk gyalogolni vagy futni egy kört, megcsinálni tíz fekvőtámaszt. És türelmesen örülni annak, hogy két hét múlva már megduplázzuk. És a fenekünk, amely mázsás súlyként húzott lefelé, egyszer csak könnyűvé válik, és repülünk. Kitartás!

De hát erről szól a karcsúság és a feszesség. Erről szól (nem csak) a nyár.