Kishitűek vagyunk

Hát mikor veszik már tudomásul, hogy létezünk, füstölgött a „szlovák”. Jogosan. Engem is sokan megdicsértek már a jó nyelvtudásomért – például útbaigazított magyarországi turisták –, s amikor megmondtam, hogy én is magyar vagyok, elcsodálkoztak: „Pozsonyban élnek magyarok? Tééééényleg?!” Valamikor ez így hangzott: „jéééé, Cseszkóban élnek magyarok?”

Akkor hogyan is viszonyulnak hozzánk? Nekem úgy tűnik, barátságosabbak, közvetlenebbek, mint mi vagyunk, de igazából nincs olyan sok saját tapasztalatom. Viszont egy korábbi felmérésben Magyarországon dolgozó szlovákiai magyarokkal készültek interjúk. Többen panaszkodtak, hogy az ottaniak nem szeretik őket, mert félnek, hogy elorozzák előlük a munkát. Másoknak nem volt rossz tapasztalatuk. De azt mindannyian egyhangúan állították, hogy amikor velük dolgoznak, köztük élnek, akkor már nem olyan barátságosak a magyarországiak, mint amikor turistaként látogatunk hozzájuk. Magyarországon tanuló diákok közül is sokan mesélték, hogy inkább a szlovákiai és más külföldi magyar diákokkal barátkoznak, mert a magyarországiak nem fogadják be őket (természetesen vannak kivételek). Amikor a kilencvenes évek közepén a szlovákiai kis- és középvállalkozói szféra kialakulását kutattam, sok olyan vállalkozóval készítettem interjút, akik 1989 után magyarországiakkal közös vállalkozást indítottak. Azok keresték meg őket, az itteniek pedig örültek, mert a magyarországiak már rendelkeztek vállalkozói tapasztalattal, hiszen ott már a szocializmusban is lehetett maszekolni. Az interjúkban visszatérő téma volt, hogy később ezek a magyarországi partnerek ahol lehetett, átverték az itteni magyart, ezért szűnt meg oly sok szlovák–magyar vegyes vállalkozás. Ez persze régen volt, lehet, hogy ma már más a helyzet.

Engem viszont jobban érdekel, hogy mi szeretjük-e magunkat? Szerintem nem. Kishitűek vagyunk. Nem tetszik, hogy saját magunkat sokszor alsóbbrendű magyarnak tartjuk. Miközben betéve tudjuk a magyarországi celeb énekesek, pszichológusok stb. életének minden mozzanatát, a szlovákiai magyarok bármilyen téren (tudomány, művészet, sport – a DAC az egyetlen kivétel) elért eredményeit sokszor arra sem tartjuk érdemesnek, hogy megismerjük. Magyarországi? Futunk, fizetünk! Ja, csak itteni? Legyintünk.

Csak nem irigykedünk?