Királyhelmeci véletlenek

A véletlenek különös egybeesése zavarta meg a királyhelmeci önkormányzat életét már másodízben. Ugyebár, csupa véletlen az, hogy a tisztelt képviselőnek pontosan aznap megy fel a vérnyomása, és pontosan abban az órában, amikor az önkormányzati ülés kezdődne. Előtte is, utána is különben jól van, a munkáltatója sem érzékeli, hogy valami gond lenne vele. Az is nagy-nagy véletlen, ugye, hogy a másik tisztelt képviselő munkahelyén pontosan az önkormányzati ülés napján van a legtöbb munka, és ő persze nem hagyhatja cserben munkaadóját, nem kíván élni törvényes jogával, és nem kér felmentést a túlóra alól. Az önkormányzati testületi ülések ugyanis ebben a választási ciklusban Királyhelmecen 17 órától kezdődnek. A harmadik, negyedik, ötödik, hatodik képviselőnek is pontosan aznap – merő véletlen – nagyon sürgős egyéb elfoglaltsága akad. Az is csupán a véletlen műve, hogy ugyanazokkal a képviselőkkel ugyanolyan véletlenek két héten belül kétszer is előfordulnak. Az a levél pedig már csak hab a tortán, amelyben a képviselők kérik a már összehívott önkormányzati ülés összehívását. Mit ad Isten: a hat aláíró – köztük különben állítólag semmiféle szervezett kapcsolat nem létezik – ugyanaz a hat képviselő, akivel ez a sok csúnya véletlen egymás után kétszer is megtörténik. Járt-e már a kedves olvasó bábszínházban? Ha esetleg még nem, akkor is biztosan hallott már a marionettfigurákról. A paraván mögött ál a művész, és madzagon rángatja a figurákat. A királyhelmeci önkormányzat paravánja mögött is kristálytisztán sejthetően ott őrködik a Nagy Bábmester, és a tisztelt képviselők mozognak előre, hátra, fordulnak jobbra, balra, szaltót ugranak. Bármit, amit csak a Nagy Bábmester kitalál. A közönség jól szórakozik, a munka áll, a Nagy Bábmester elégedett. Nincs költségvetés, nincsenek döntések. Vajon kinek az érdeke lehet a város megbénítása? A polgármesternek biztosan nem, számára ez a helyzet akár végzetes is lehet. Elképzelhető, hogy újfent – merő véletlen – talán pontosan erre megy ki a játék? A kérdés megválaszolását az olvasó bölcsességére bízom. Ami pedig Zvolenskýné Kiss Gabriellát illeti, aki csupán véletlenül egyike a már említett hat képviselőnek: a levelében említett vádaskodásokra még csak reagálni sem vagyok hajlandó. Különben is biztos vagyok benne, hogy a szópárbaj a lap hasábjain folytatódni fog, Zvolenskýné Kiss Gabriella ugyanis imád a figyelem középpontjában különböző szerepeket jó színésznőhöz illően eljátszani. Most éppen az a jelenet megy, amikor kezében egy szál karddal szeretett városát megvédi a hétfejű sárkánytól (ez én lennék). Kíváncsian várom a következő felvonást.

Nagy Dezső, Királyhelmec polgármestere