Kinek kell a Selye János Egyetem?

Az egyetem megalapítását a felvidéki magyaraság többsége pozitívan fogadta. Egyrészt, mert már egy régen óhajtott vágy teljesült, másrészt korunkban egy tudományos intézmény elengedhetetlen kultúránk ápolása szempontjából.

Az eufória azonban hamar elmúlt. Az államhatalom – főleg a 2006-os változások után – már nem támogatta annyira az intézményt, mint amennyire kellett volna. A magyarságon belül is megindult egy vita arról, jó irányba haladnak-e a dolgok.

Szlovákiában a 90-es évek közepe után gomba módra kezdtek szaporodni az egyetemek, és bővülni azok kihelyezett tagozatai. Érsekújvárott egyszerre három különböző egyetemnek lett lerakata. A Selye János Egyetem ennek a folyamatnak a végén alakult meg, amikor már igen széles volt a kínálat az országon belül is. Ezen kívül külföldre szintén sokan járnak egyetemre.

Szlovákiában a felsőoktatási intézményeket alapvetően fejkvóta alapján finanszírozzák. Minél több a diák, annál több a pénz. Ez azonban egyre inkább bírálat tárgyát képezi. Újabban áttértek arra, hogy a tudományos tevékenység alapján finanszírozzák az egyetemet, amelynek egyik értékmérője a publikációs tevékenység. Mind ez ideig az SJE leginkább az első finanszírozási mód alapján jutott forrásokhoz. A másodikra azért is nehéz áttérni, mivel az oktatók óraterhelése nagy, így kutatásra igen kevés idejük marad. Ezt az egyetemen is látják. Egyik vezetője ki is mondta, hogy a Felvidéken nincs annyi fiatal ember, amennyi gazdaságosan eltartana egy egyetemet, vagy ahogy ő fogalmazott: nincs meg a kritikus tömeg. Az SJE extenzív fejlődése oda vezetett, hogy a színvonal meglehetősen alacsony lett. Ez látják felülről is, mert a hivatalos egyetemi státus is veszélybe került.

Az egyetem a magyar egyet nem értés egyik jelképe is lett, ami egyebek közt a rektorválasztások során mutatkozott meg. Az iskolát a pénzügyi machinációk köde is belengi, tovább rontva hírnevét. A káderpolitika szintén hagy maga után kívánnivalót. Hogy ki kit tart érdemesnek az oktatói státus elnyerésére, nem mindig publikus. Bár a deklarált cél a szlovákiai magyarság iskolai végzettségének növelése, ez az oktatói gárdára nem vonatkozik. A szülőföldön megszerzett diploma és tudományos fokozat inkább hátrány, mint előny oktatói állás betöltésekor. Az SJE, akárcsak a többi magyar intézmény, a saját klientúra kiépítésének a terepe lett.

További kérdéseket vet fel az egyetem végzőseinek elhelyezkedése. Ez a kérdés egyelőre még nem jelentkezett, mivel még csak két évfolyam hagyta el az alma matert. Ma talán a legaktuálisabb gond a magyarság fogyása és az iskolarendszer szűkülése. Nagy kérdés, mit tud kezdeni mintegy száz végzős magyar szakos tanár, amikor Pozsony és Nyitra néhány tucat abszolvense is alig talál munkát, nem is beszélve a Magyarországon végzettekről. De a közgazdászokat sem várja már tárt karokkal a munkaerőpiac. Legkeresettebbek az informatikusok. Egyelőre az SJE továbbra is a létéért küzd, így komolyabb reformokra nem lehet számítani. A közeljövőben folytatódik az évfolyamok felfutása. A jelentkezők alacsony számán úgy próbál segíteni, hogy az idősebb korosztályból is toboroz a levelező tagozatra. Ez természetesen nem segíti a színvonal javulását.

Ki nyert tehát az Egyetem létrejöttével? A diákok biztosan. Könnyen jutnak diplomához. Hozzájuk lehet számítani még családtagjaik széles körét, akiknek ez érthetően örömet szerez. Hogy ez mennyit jelent a munkaerőpiacon, később fogják megtapasztalni. Nyertek sokan azok közül, akik oktatók lettek. Egy fiatal egytemen könnyebb a felfelé jutás. Több friss diplomásnak lett állása, és persze pár vezetői poszt is létesült. Eredményesnek érezheti magát a politika is, az MKP-nak sikerült megvalósítania egyik célját. Hogy a felsorolt sikerek mögött van-e valós tartalom, illetve, hogy mennyire tartósak, csak az idő dönti el.

Horbulák Zsolt