Kinek a sara?

Tippelni nem szándékozom, de ami az alkotmánybírák kinevezését illeti, kétlem, hogy a távozó és a nyolc év alatt egyetlen államférfihoz méltó cselekedetre sem képes elnökünk visszafogná magát. Ő ugyanis nem tudja, és nyolcévnyi elnökösködés alatt sem tanulta meg, hogy az ország intézményrendszerének képét alapvetően az azokat üzemeltető köztisztségviselők alakítják. Az elnöki intézmény jelen képe siralmas, és nem a sajtó tette azzá. Nem a sajtó volt képtelen fölfogni, hogy egy tragikus esemény idején az államfő előbb külföldön tartózkodott, majd nem külföldön, hanem itthon, de másutt, majd a tragédia helyszínén, majd csönd. Mint ahogyan – most jól tessék figyelni – nem a sajtó volt képtelen hiteles cáfolatát adni a főbíró és egy albán főmaffiózó bensőséges kapcsolatának, mint ahogyan nem a sajtó magyarázta félre a főügyész kinevezésének és nem kinevezésének majd két évig tartó folyamatát, és nem a sajtó döntötte el, hogy az Interblue- vagy a faliújságos botrány esetében nem történt bűncselekmény. Nem a sajtónak szökött meg Mello, nem a sajtó képviselői jártak a Vazov utcai konspirációs lakásban. A sajtó képviselői közt is akadnak gazfickók szép számmal, de nem emlékszem olyan beadványra, amelyben valamely sajtós perelte volna az államot azért, mert nem keres annyit, mint egy speciális bíró. A sajtó örömmel és nagy terjedelemben taglalná az állampolgársági törvény alkotmánybírói értelmezését, ha lenne. S hogy nincs, arról sem a honi média tehet. Mint ahogyan arról sem, hogy kétszeri figyelmeztetés után is képesek voltunk a strasbourgi emberjogi bíróságra ügyészeket és kommersz jogászokat javasolni. Nem a sajtó képviselői pironkodnak, amikor egy-egy – formailag helytálló, de mégis – ellentmondásos bírósági ítélet kapcsán tesz fel a nyilvánosság kérdéseket. S nem a sajtó nyomására került a főbíróválasztás a szobránci kultúrházba, mint ahogyan nem a sajtó akarja két hét alatt megváltoztatni az alkotmányt, minden ilyenkor illendő társadalmi vita nélkül. A bírói rendszer mint harmadik hatalmi ág nélkülözhetetlen egy szabad, demokratikus társadalomban. A sajtó ezt tudja, itt-ott megírja. De sem bírót választani, sem szenátust kinevezni, főbírót, alkotmánybírót hivatalába helyezni, főügyészt nevezni nem a szerkesztőségekben szoktak. Mint ahogyan törvényt alkotni, jóváhagyni és értelmezni sem. A sajtó maximum véleményeket közvetít, társadalmi hangulatokat gerjeszt, igenis, itt van az ő hatalma, de a szlovákiai bíróságokról kialakult társadalmi képet a marketing és médiaszakma legnagyobb gurui sem tudnák úgy lerombolni, mint önerőből a rendszer és az őt felügyelő közjogi méltóságok. Az államfőt beleértve, persze. A távozó elnök politikai és társadalmi éleslátásán már nem csodálkozunk, de szerezhet a bírói karnak és önmagának az utókor ítélkezése szempontjából egy jó pontot. Ha 13 napig nem csinál semmit.