Kilépni a klubból?

Nagy-Britannia csütörtökön szavaz az európai uniós tagságáról, finisel a kampány, a tagállamok pedig azt számolgatják, mit veszítenek, vagy esetleges nyernek a brit kilépéssel – melynek az esélye még mindig kisebb, mint a maradásé. 

Nagy-Britannia nem pusztán azzal okozná a legnagyobb kárt az Európai Uniónak, ha egyszerűen elmenne – a legnagyobb bajt az jelentené, ha kiderülne, hogy valamilyen nyakatekert módon mégiscsak ki lehet lépni a csoportosulásból. 

Az Európai Unió hosszú utat járt be a megalapításától kezdve a keleti terjeszkedésen át a jelenlegi állapotáig. Az út tele volt kacskaringókkal, kitérőkkel, de folyamatosan az integráció, az egyre szorosabb egyesülés irányába mutatott. Az unió története tele van válságokkal, de megvolt a hagyományos ellenszer is: a hosszú tárgyalások, a konszenzuskeresés, majd pedig a megoldás: egységesíteni kell a szabályozásokat, újabb és újabb hatásköröket kell átadni az uniónak, le kell mondani a nemzeti szuverenitás egyes, éppen feláldozhatónak vélt darabkáiról. Így az EU fokozatosan hízott egyre nagyobbra és vált nemzetek feletti szervezetté, amelyen jócskán akadt még mit integrálni.  A brit unióellenes kampányban hangsúlyosan előkerült a küszöbön álló török belépés, vagy a közös európai haderő témája – ezek a témák a cáfolatok ellenére már évtizedek óta aktuálisak, s egy veszélyhelyzetre, válságra való reagálásként valóra is válhatnak a papíron létező elképzelések. Reális lehetőség, mert az unió alapja a folyamatos bővülés. 

Ugyanakkor az uniós integrációnak más következményei is lettek: egyre nehezebbé, körülményesebbé vált, miként lehet elhagyni a klubot, és a következmények homályosak. A szabályozások, gazdasági egyezmények, szerződések halmazában nem tudni, csak sejteni, pontosan mit is hozna magával egy ilyen lépés. A brexit még most sem több egy megfoghatatlan fenyegetéshalmaznál – milliárdos tételek röpködnek és uniós bürokrata rémálomnak tűnik, de semmi többnek: ha egyszer kilépnek, akkor meg kell oldani, miként megy mindez végbe. 

Eközben Nagy-Britannia gazdaságilag erős, a saját lábán megállni képes állam, a kelleténél gyengébb európai öntudattal és az uniós szolidaritás hiányával. Ha sikerül kieszközölnie egy kilépési projektet, melynek a végén kiderül, hogy a távozásnak alapjában véve nincs annyira súlyos gazdasági következménye, akkor azzal a lehető legtöbbet árt az Európai Uniónak. A távozás egyáltalán nem lenne angolos. Az exkluzív klub, amiből nincs kilépés, a tagok igényei és érdekei szerint válhat átjáróházzá, s alapjaiban rendülne meg a hatáskörök fokozatos átvételére épülő filozófiája. Az utóbbi évszázad legeredményesebb gazdasági-jóléti projektje nem ilyen véget érdemelne.