Kihagyott ziccerek

Mindkét politikus a legnépszerűbbek közé tartozik, de lehet, hogy jövő tavasszal mégis statisztaszerepbe kényszerülnek. Andrej Kiska pártot alapít, előkampányát a napokban indította el, ám lehet, hogy megkésve lép a színre. A leköszönő köztársasági elnök túl komótos volt. Évekig a legnépszerűbb szlovákiai politikai közszereplő volt, ám sokáig nem tudta eldönteni, mit is akar: újra elnökké választatni magát, nyugdíjba menni vagy a pártpolitika irányába váltani.
Munkatempóját, családi hátterét és kommunikációs vonalát látva az utóbbi tűnt a legkevésbé racionális választásnak, de még ez is jobban sülhetett volna el, ha időben hozza meg döntést róla. Egy éve, amikor a Progresszív Szlovákia csak egy küszöb alatti pártcsíra volt, tálcán kínálták neki a vezér szerepét, azóta viszont felnőttek az ifik, és látszik, Kiska létrejövő pártja most már mindenki számára csak nyűg, teher és kockázat lesz az ellenzéki oldalon.

Közben fogynak körülötte a potenciális csatlakozók is, ettől függetlenül Kiska készülő pártjának van legalább úgy 5–10 százalékos potenciálja, ami alapos átrendeződést és dominóeffektust indíthat el a jobboldalon.

Igor Matovič nem véletlenül ajánlott koalíciót az MKP-nak és a KDH-nak – nemcsak az utóbbi kettő billeg, lehet, hogy ősszel már az Egyszerű Embereknek is szükségük lesz mentőövre.

Kiska elméleti szinten is érdekes helyzetben találja majd magát. Az elmúlt időszakban folyamatosan a kormányváltó erők összefogásának fontosságáról beszélt, most pedig jön egy projekttel, amely tovább darabolja az amúgy is nagyon rétegzett jobboldali szcénát. És ez nem is tisztán elméleti probléma, az üzenetek – tehát a nagyon is konkrét politikai kommunikáció – terén is éreztetni fogja hatását.

Peter Pellegrini miniszterelnöknek elméletileg nem kell pártot alapítania, elég lenne átvennie egy működő pártot, a Smert. Ám az ő helyzete még kacifántosabb, mint Kiskáé. A Focus legutóbbi közvélemény-kutatása alapján is sokkal népszerűbb, mint pártbeli főnöke és mentora, Robert Fico, sőt, ami az igazi újdonság: már a smeres táboron belül is ő számít az első számú kormányfőjelöltnek. Normális esetben logikus lenne, ha a Smer választási listáját Pellegrini vezetné, sőt, ha a párt elnöki posztját is megszerezné.
Csakhogy Szlovákiában vagyunk, ahol sok esetben a pártok sztorija, jövője, jövőtlensége erősen összefonódik az alapító-pártelnök személyével (lásd a HZDS, az SOP, az ANO, az SDKÚ és a Híd esetét).

Fico tapasztalt hatalomgyakorló politikus, aki ráadásul a tavalyi kormányváltás után alaposan bebiztosította magát, amikor egy csendes és gyors húzással átszabta a párt legfelső struktúráját. Ha maradni akar, Pellegrininek forradalmat kell csinálnia a pártban, fellázítva az egyszerű párttagságot, a helyi alapszervezeteket, az elégedetlen járási szervezeteket.
És itt elértünk a másik problémás ponthoz: Pellegrini nem az a törtető figura, aki véres leszámolások, forradalmak vagy machiavellista intrikák árán került hatalomra. A saját szempontjából jó időben volt jó helyen, hogy az éppen megbukott vezető helyére tolják.

Olyan szerencséje viszont aligha lesz, hogy Fico a miniszterelnöki poszt után önként távozva átadja neki a pártszékház kulcsait is.

Így hiába vezet Pellegrini egy sor rangsort, hiába akarják a smeres választók is miniszterelnöknek, lehet, hogy 2020 márciusában a semmi közepén találja magát.

S hiába vezette négy éven keresztül Kiska a népszerűségi mutatókat, most már az a tábor is, mely korábban kritikátlanul körberajongta, azon a véleményen van, hogy jobb lenne, ha hazaköltözne Poprádra vagy „beállna a sorba”.