Kié a Szent Vitus-székesegyház?

Erről folyik a vita váltakozó hevességgel Csehországban már 1992 óta, amikor a rendszerváltás után a katolikus egyház hivatalosan is bejelentette tulajdonosi igényét. A közvélemény indulatait és érzelmeit felkavaró ügy mind a mai napig eldöntetlen, s 13 év után a per – miközben megjárta már az alkotmánybíróságot is – ismét visszakerült az elejére. Kedden egy prágai kerületi bíróság ugyan az egyháznak ítélte a katedrálist, de az államügyész azonnal jelezte, hogy a döntéssel nem ért egyet, s fellebbezni fog. A perek sorozata tehát folytatódik, s megfigyelők szerint az sem kizárt, hogy az ügy végül is a strasbourgi emberi jogi bíróságon köt ki.

A katolikus egyház azt állítja, hogy csak a korábbi vagyoni állapotokat szeretné visszaállítani, mert szerinte a katedrális, amely a száztornyú Moldva-parti metropolis egyik világszerte ismert szimbóluma, eredetileg az egyházé volt, s csak 1954-ben került állami tulajdonba. A legújabb bírósági döntés szerint viszont az 1954-es döntés nagyon zavaros, nem tartalmaz semmiféle konkrétumot, így eleve nem is volt alkalmas a tulajdonosi helyzet megváltoztatására. Az államügyész azonban ezt másképp látja.

Az ellentábor szerint a székesegyház sosem volt a katolikus egyház tulajdona, az csak kezelője volt a legendás templomnak. Az ötvenes évek elején napvilágot látott, ma is hatályban lévő törvényt ugyan a kommunista rendszer hozta, de az lényegében állítólag csak szentesítette azt az állapotot, hogy a székesegyház a cseh nemzet tulajdona.

A tulajdonjogi viták abból indulnak ki, hogy mindenki másképpen értelmezi IV. Károly német-római császár és cseh király alapító oklevelét, amely salamoni módon a XIV. század közepén úgy fogalmazódott, hogy a székesegyház tulajdonosa a székesegyház. A katolikus egyház ezen önmagát érti, a másik tábor a székesegyház tényleges használóit, tehát a népet. Másrészt a „népi vagyon” hívei azzal érvelnek, a Habsburg-ház már a XVIII. század végén úgy rendelkezett, hogy az egyház nem tulajdonosa, csupán kezelője az egyes, egyházinak tekintett vagyonoknak.

Az ügyben hozott első bírósági döntés 1994 decemberében helyt adott a katolikus egyház kérésének, s neki ítélte a katedrális és tíz másik várbeli épületet. Az új döntés ezt gyakorlatilag megismételte. Kezdődik tehát minden elölről. A 11 évvel ezelőtti ítélethirdetés után számos ellenakció indult, mert a csehek többsége nemzeti műkincsnek tartja a székesegyházat. A lakosság nagyobb része ezért annak híve, hogy továbbra is maradjon állami kézben, nevezetesen az államelnöki hivatal gondozásában. A mostani döntésre már nem olyan hevesek a reakciók, de újabb vitákra kell számítani.

A cseh katolikus egyház feje, Miroslav Vlk prágai érsek a döntéssel elégedett. Korábban azonban nem titkolta: ha a klérus nem nyer, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a cseh római katolikus egyház végül is az ügyben a strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul jogorvoslásért.

A Szent Vitus-székesegyházat, amely az adott helyen már a harmadik templom, IV. Károly kezdte építtetni 1344-ben a francia Narbonne dómjának mintájára. A nagyszabású építkezés azonban csak 1929-ben, Szent Vencel halálának ezredik évfordulóján fejeződött be véglegesen. A legendás székesegyháznak több magyar vonatkozású emléke is van. A Zsigmond-kápolnában van eltemetve Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem; 1856. szeptember 28-án ebben a székesegyházban vezényelte Liszt Ferenc Esztergomi miséjét. A neogót csigalépcsőház felett, amely a szentély mellett található, egy 1929-ben készült ablakfestmény Szent Istvánt ábrázolja.