Kiáltvány

Ha engedünk holmi kígyónyelvű nyugati sugallatoknak, és nem vagyunk eléggé elővigyázatosak, gyermekeink hamarosan anyunak szólítják majd apjukat, Bélának az Évákat, és olyannyira elpuhulnak, hogy még egy egészséges békemenetre, vagy egy terepruhás masírozásra sem futja majd az erejükből. Ez pedig megengedhetetlen!

Eljutott hozzánk és az elvtársakhoz, hogy az imperialista ügynökök mesekönyvnek nevezett liberális lózungokkal próbálják megkörnyékezni a fényes magyar jövő még totyogó építőit. Meseország mindenkié? Egy frászt, elvtársak, kedves testvéreim! Micsoda impertinencia! Hogyan dolgozzák fel a deviáns nyugatos támadásokat ingadozó középparasztjaink, pártunk és országunk ifjú káderei, reménysugaraink, ha már a mesékben sem lehetnek biztosak? Mit kezdjenek két „barátkozó” herceggel, háromfülű nyulakkal, vagy olyan mesehősökkel, akikről el sem lehet dönteni, fiúk-e vagy lányok?

A mi haladó országunkban mindennek és mindenkinek megvan a helye, elvtársak, kedves testvéreim. A bajusznak a férfiember orra alatt, a darutollnak a süvegen, az asszonynak a konyhában, a cigánynak a cigánysoron, cigánypecsenyében vagy a cigányzenekarban, a melegpropagandának pedig a darálóban! Minálunk a tehén tejet ad, nem pediglen kakaót, a fű zöld, az ég kék, egy a tábor, egy a zászló! A tündérnek egy feje van, a sárkánynak hét, a hercegnők szőkék és kék szeműek, bőrük vakítóan fehér. Nálunk még a szegénylegény is gazdag, és szíjjal, karddal, hátrafelé nyilazva tanulja meg a férfibecsületet! Akinek ez nem tetszik, mehet isten hírével!

Minálunk, e lángoktól öleltben, az „engem nem zavar, ha otthon, a négy fal között csinálják” országában nincsenek melegek, de még csak langyosak sem, mert azokat kiköpi az Úristen. A magyaroknak csak a feje forró, a vérük hideg, mint a Duna jege! Elvtársak, kedves testvéreim, itten márpedig senkit sem nyomunk el, sosem vetemednénk arra, inkább felemeljük, hogy mindenki olyan legyen, mint mi, és együtt masírozzunk a szebb jövő felé. Épp mi vagyunk azok, akiket elnyomnak, mert nem vagyunk hajlandók a Nyugat jármába hajtani büszke fejünket, és engedni a liberális véleménydiktatúrának!

És egyébként is, elvtársak, kedves testvéreim! Meseország nem mindenkié! Meseország azé, aki teleszüli! Iparkodjatok hát, nehogy a meleg hercegek ivadékaival legyen majd tele a mi Meseországunk! (Hosszan tartó állótaps.)