Kiállhatatlanok

Rudolf Huliak háromfős csoportjának kilépésével az SNS-frakcióból a koalíció technikailag elveszítette a parlamenti többségét. Ugyan igaz, hogy Huliakéknak függetlenként semmilyen racionális okuk nincs kormányt buktatni és nem támogatni tovább Ficót, valójában a politikában némileg kisebb méretekben pont az történik, mint a korábban joggal kinevetett Matovič- és Heger-kormány idején. Morzsolódik a kormánytöbbség, apró kis frakciókra esnek szét a pártok, belső összetartás nélkül megszűnik az érdemi politizálás, és a veszekedés kerül előtérbe, végső soron pedig az egyre idegesebb hangulat kihat a nyilvánosság bizalmára is.

Fico hasonló megosztottsággal még nem találkozott – a szlovákiai politikai környezet egyik alaptételének számított, hogy a jobboldal megosztott, egymással civakodó, a maguk hasznát kereső kis pártok közösségét jelentette, míg a baloldal egységes és stabil.

A miniszterelnök az első évében még mintha ösztönözte is volna a koalíción belüli feszültségek növekedését. Nem lépett közbe az SNS és a Hlas konfliktusainak első jelére, helyette a háttérbe vonult, és homályos jelzéseket küldött arról, hogy neki végső soron mindegy, miként végződnek a viták, a két pártnak egymás között kell dűlőre jutnia. Talán még örült is annak, hogy a Hlashoz és SNS-hez képest stabilnak tűnő Smer lassan, de biztosan elszívja a koalíciós partnereinek szavazóit.

A háttérbe vonulásnak azonban ára van. A szabad kezet kapó Andrej Danko ezen a ponton szinte gyakrabban fenyegeti meg az elvileg koalíciós partnerének számító Hlast, mint az ellenzéket, Matúš Šutaj Eštok pártjának egysége pedig egyre nehezebben viseli el az SNS-es partnerséget.

Miközben a két párt egymással volt elfoglalva, az eltúlzott egók küzdelme miatt végleg szétesett az SNS-lista egysége, a sértődöttségtől motivált Rudolf Huliaknak pedig egyszerű eszköz került a kezébe Andrej Danko bosszantására: elég a kulcsfontosságú kérdésekben támogatnia a Hlast.

A szlovákiai politikusoknak tizenöt év alatt sem sikerült megtanulniuk egy egyszerű leckét: néha érdemes visszavonulót fújni a személyes sérelmek kárára is. Az elveihez végsőkig ragaszkodó Sulík megbuktatta a Radičová-kormányt, hogy következzen nyolc év Fico-kormányzás. A Matovič-kormány tevékenysége egymás kritizálásába fulladt, hogy utat nyisson a Heger-féle káosznak, ami megágyazta a terepet Fico hatalomra kerülésének.

A kormánykoalíció feladata mindössze az lenne, hogy ne vesszen össze saját magával, és mutasson némi kompromisszumkészséget. Ha ez nem megy, majd megkapja a bizalmat más.