A kormánykoalíció tőle független miniszterekre bízta magát

Robert Fico miniszterelnök legfontosabb célja rövid távon a parlamenti többség bebiztosítása volt, ami nem meglepő – a törvényhozás gyakorlatilag fél éve nem foglalkozik a kevésbé fontos törvényekkel, folyamatos válsághelyzetben ülésezett. A hiányzó számok miatt többször is előfordult, hogy a betegágyukról kellett mozgósítani a szavazás szempontjából kulcsfontosságú képviselőket.

A megbízhatóan szavazó kormánytöbbség bebiztosításának azonban ára volt: a megbízhatatlannak minősített képviselők „feljebb buktak”, és lukratív pozíciókat kaptak.

Már 2023-ban tárcához jutott Tomáš Taraba környezetvédelmi, valamint Martina Šimkovičová kulturális miniszter, hozzájuk pedig a kormány átalakítása után további ketten csatlakoztak. Rudolf Huliak az idegenforgalom és a sport témájával foglalkozik, Samuel Migaľ pedig a régiófejlesztéssel.

Mi lehet a probléma ezzel a leosztással? Első körben az, hogy ezekhez a minisztériumokhoz fűződik a legtöbb látható botrány, a miniszterek ugyanis autonóm módon ténykednek, nem tartoznak elszámolással senki felé.

Elszabadult kulturális hajóágyú

Martina Šimkovičová függetlenként került fel az SNS listájára a 2023-as parlamenti választás előtt, és a tizenkettedikről a negyedik helyre karikázta fel magát. Így Andrej Danko pártelnök kompromisszumra kényszerült: felajánlotta Šimkovičovának a kulturális tárcát, hogy a helyére egy valódi SNS-tagot ültethessen be a frakcióba.

Šimkovičová azóta is az egyik legláthatóbb és legaktívabb (nem mellesleg pedig a legnépszerűtlenebb) tagja a kormánynak, az ország történelmének legeredményesebb online petíciója a leváltásának követeléséhez kapcsolódik, ezt 190 ezren írták alá. A nevéhez fűződik több ellentmondásos lépés is: alapjaiban változtatta meg a Művészeti Alap (FPU) működését, személycseréket foganatosított a legtöbb kulturális intézményben, köztük a Szlovák Nemzeti Galériában és a Szlovák Nemzeti Múzeumban, levezényelte a közmédia átalakítását.

Šimkovičová nincs nyílt konfliktusban a kormánykoalícióval, több témában az SNS tisztviselőivel összhangban cselekszik – az STVR kialakításában például Roman Michelko van a segítségére. Ezzel együtt érvényes, hogy nem számít Andrej Danko bizalmi emberének.

Fél lábbal egy új pártban

Šimkovičovához hasonlóan Tomáš Taraba is függetlenként találta magát a kormányalakítás után egy minisztérium élén – igaz, korábban a Život minipártot vezette, de arról a tisztségéről lemondott. Taraba ugyanakkor befutó helyet kapott a listán, az ötödikről a második pozícióba karikázta magát, kis híján lehagyva Andrej Dankót. Ezzel megnyitotta a találgatásokat arra vonatkozólag, vajon a személyében az SNS elnöke kapott-e magának egy új kihívót.

Taraba azóta sem pontosította, melyik pártban képzeli el a jövőbeni politikai karrierjét (ahová megy, oda valószínűleg Gyimesi György is követi), a környezetvédelmi tárca azonban több botrány és ellentmondásos lépés kapcsán is a nyilvánosság figyelmének központjába került.

A környezetvédelmi tárca igyekezett gyorsított eljárásban elfogadni az Ipoly felső folyására tervezett szivattyús-tározós erőmű koncepcióját, leépítette a minisztériummal konzultáló civil szervezetek körét, illetve több területen is jelentősen lazította a környezetvédelmi szabályozásokat. Taraba a Focus novemberi adatai szerint még így is a legnépszerűbb SNS-tárcát igazgató miniszter (egyébként hátulról az ötödik), ami inkább hátrányként értelmezendő – Andrej Danko ugyanis biztosan nem engedi vissza a parlamentbe.

Huliak, aki nem ért hozzá

Az SNS mostanra olyan helyzetbe jutott, hogy egyetlen hivatalos párttagjának sincs miniszteri szerepe a Fico-kabinetben. A 2024 elején alakított idegenforgalmi és sportminisztériumot márciustól Andrej Danko személyes ellenfele, Rudolf Huliak vett át – cserébe a Nemzeti Koalíció négy képviselőjének támogatásáért.

Huliak az elmúlt hónapokban nem csinált titkot abból, hogy szeretne magának egy saját tárcát, bár korábban Taraba minisztériumát szemelte ki magának. Miután azonban kiderült, hogy erre nincs esély, elvállalta az utolsó SNS-tárca vezetését, nem törődve azzal, hogy ehhez a területhez nem ért.

A nagyócsai (Očová) politikus az elmúlt két hétben rövid úton a saját jelöltjeivel, jellemzően a gyetvai régió kevésbé ismert figuráival töltötte fel a minisztérium személyi állományát – ha már a környezetvédelmi tárcától ősszel gyorsan eltávolították a saját embereit.

Ironikusnak hat, de a lépéssel az egyetlen olyan terület fejlesztése is megrekedhet, ahol az SNS-nek voltak értelmezhető víziói. A nemzeti párt illetékesei ugyanis több sportágazat vezetőségével ápoltak jó viszonyt, a sporttámogatási törvény átírása és néhány hosszú távú fejlesztési koncepció pedig Huliak színre lépésével megrekedhet.

Migaľ, aki „áldozatot hozott”

Bár a Hlas elégedetlen képviselői két hónapon keresztül tagadták, hogy egy minisztériumért cserébe feladnák a kormány lépéseivel kapcsolatos erkölcsi kifogásaikat, a megszületett egyezség alapján végül Samuel Migaľ az informatizációs és régiófejlesztési minisztérium élére került (Radomír Šalitroš pedig államtitkár lesz ugyanott). A lépést nehéz másként értelmezni, minthogy volt az a felajánlás, ami elgondolkodtatta a Ficóval korábban kritikus képviselőket.

Migaľ szerint ha nem mentek volna bele az üzletbe, kormányszerephez juthatna Matovič vagy a szélsőjobb – de nehéz áldozatként értelmezni egy olyan megállapodást, aminek a végén valakiből egy miniszter lesz.

Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan milyen tervei lesznek az új tárcavezetőnek a minisztériummal. Migaľék esetében inkább azt nehéz elképzelni, miként viszonyulnak majd a koalíció korábban kritizált döntéseihez, mint a kormány tősgyökeres tagjai – legyen szó akár Ukrajnáról, akár a hirtelen hozott, párbeszéd nélkül elfogadott törvényekről. Vele együtt összesen négy olyan miniszter van, aki akár kritizálhatja is a miniszterelnököt, ennek a legsúlyosabb következménye pedig az, hogy „visszafokozzák” a parlamentbe, így a lépés csökkenti a koalíció stabilitását.