Ki vágja maga alatt a fát?

A menekültválság pedig csak egy tragikus, kisebb szelete az Európai Uniót régóta sújtó intézményi válságnak. Az Európai Tanács szerint a határellenőrzés, tehermegosztás, hot spotok és a többi javaslat csak együtt érhet el hatást, vagyis hozhat érezhető változást a menekülthullám mérséklésében. Ez egyelőre távolinak tűnik. Törökország folyamatosan megcsalja az

EU-t, esze ágában sincs megállítani a menekülteket, ez a legjobb kártyája a tárgyalásokon, és még alacsonynak tartja saját árfolyamát. Tegyük hozzá, Törökország a másik irányba is korlátlan áramlást enged évek óta: az Iszlám Államhoz tartó európai harcosok Törökországon és a török–szír határon átkelve csatlakozhattak a terrorszervezethez, és vissza is térhettek Európába a kiképzés után.

Görögország szintén külön játszmát játszik, a gazdasági csődhelyzet, a belpolitikai feszültség és mozgásterének szűkülése tartja azon az úton, hogy folyamatosan visszautasítsa határainak közös európai védelmét. De itt már inkább csak megfogalmazásbeli különbségek vannak: a görög helyzet kivételes, vagy pedig az az alapszabály, hogy közös feladat az uniós határok védelme, és mennyi hozzájárulás kötelező ehhez egy adott tagország részéről.

A visegrádiak két kockázattal néznek szembe. Egyfelől az unióban nem praktikus úgy kritizálni, hogy nem kínálnak konszenzusképes alternatívát. Igaz, Merkel kancellár sem segíti az alternatívák térnyerését azzal, hogy eleve kizár bármilyen B tervet. A visegrádi négyeknek pragmatikus, komplex javaslattal kell előállniuk, amellyel további tagállamokat nyerhetnek meg. A legkényesebb pont a berlini kapcsolat. Merkel népszerűsége újra elindult felfelé, a német választás bő egy év múlva lesz. A brit kilépési népszavazásig egyedül Berlin fogja vinni az uniót, tehát az új Európa, a mag kialakítása nem kis részben a német kancellári hivatal elképzelésein fog alapulni. Ezért kockázatos a visegrádi miniszterelnökök számára a Berlinnel való viszony romlása, mert a következő integrációs szakaszban elfoglalt helyünkről is szó van. Nem egyszerűen egy dealről a sok közül, hanem a keretrendszerről, amelyben az összes többi deal megköttetik.

A szlovákiai választás hozhat még fordulatot a visegrádi szólamokba, és a márciusi európai uniós csúcstalálkozó hangulata is meghatározza majd, hogy mélyül-e a szakadék, vagy dolgozhatnak-e a hídverők.