A visegrádi négyek elnöki megbeszélése nem fordult át kiabálásba

A négy ország államfői utoljára 2023 novemberében, Prágában egyeztettek – azóta két személycsere is történt a régió elnökeinek körében. A kegyelmi botrány miatt távozó Novák Katalint a nála sokkal kevésbé látható Sulyok Tamás váltotta a magyar államfői tisztségben, Zuzana Čaputová mandátuma pedig véget ért, helyette a tavaszi elnökválasztás győztese, Peter Pellegrini képviselte Szlovákiát.

Témák és változók

A visegrádi furcsa erőviszonyokra jellemző, hogy egy államfői egyeztetésen nem ugyanazok a belső frontvonalak, mint a kormányfői megbeszéléseken: Sulyok és Pellegrini több kérdésben is jól megérti egymást a lengyel ellenzéki PiS jelöltjének számító Andrzej Duda államfővel, miközben a legliberálisabbnak számító cseh Petr Pavel a hozzá emberileg és politikailag is közel álló Čaputová távozásával kissé magára maradt.

Az orosz-ukrán háború kérdésében ugyanakkor továbbra is él egyfajta cseh-lengyel tengely: Duda és Pavel egyaránt szimpatizál az ukránokkal, Pellegrini és Sulyok pedig megértőbb Oroszországgal. Ezek a konfliktusok a háttérbe szorultak a szimbolikus megbeszélésen, igaz, az államfők hatása a kormányok tevékenységére inkább csak jelképes.

A viszonylag barátságos légkörre jellemző, hogy az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban nem került sor komolyabb nézeteltérésre, Pellegrini egyenesen azt emelte ki, hogy pragmatikusan szemlélik a valós helyzetet és egyaránt fontosnak tartják, hogy a két fél minél hamarabb tárgyalóasztalhoz üljön. A házigazda Duda a történteket úgy értelmezte, hogy a megtámadott állam részvételével történő egyeztetések ügyében van egyetértés, valamint fontos az orosz agresszió beszüntetése.

A többi kiemelt téma is arra utalt, hogy a résztvevők kerülik a látványos konfliktusokat: a cseh-szlovák-lengyel hármashatár közelében található Wisla városkába szervezett találkozón régiós, uniós és globális vonzatú kérdésekről is szó esett – valamint az államfők a közös krízismenedzsment kapcsán is egyeztettek a Közép-Európában egyre gyakoribbnak számító súlyos természeti katasztrófák kapcsán. 

Külön szerepet kapott a migráció kérdése, amelynek kapcsán a tíz éve kialakuló visegrádi egység befolyásolni tudta az Európai Unió bevándorlási politikáját is. „Nem mindig, minden ügyben kell közös nézetet vallanunk, a legfontosabb azonban az, hogy mindig (…) tárgyalóasztalhoz tudunk ülni, és meg tudjuk vitatni a fontos ügyeket” – fogalmazott a házigazda Duda a találkozót követően.

Kormányszinten nehezebb lesz

Míg a szimbolikusabb kérdésekben nem alakult ki vita az államfők között, az elnöki találkozók viszonylag zökkenőmentesen zajlottak a múltban is – a legutóbbi prágai ülésen is optimistán nyilatkoztak a résztvevők az együttműködés kilátásairól.

A visegrádi csoportosulással kapcsolatos legnagyobb kérdés, hogy milyen módon képesek együttműködni a kormányfők. Az utolsó miniszterelnöki szintű egyeztetésre februárban került sor, Prágában – akkor kimondottan ideges és zaklatott hangulatban zajlott a megbeszélés a négy kormányfő között, ezen a téren azóta sem történt személyi változás. 

Petr Fiala cseh miniszterelnök már előzetesen is jelezte, hogy nem a legnagyobb öröm a számára találkozni a magyar és szlovák kormányfővel. Orbán Viktort és Robert Ficót ellentüntetők fogadták a cseh fővárosban, majd sajtóinformációk szerint az orosz-ukrán kérdés kezelése kapcsán kiabálásig fajult a négy miniszterelnök között tartott négyszemközti megbeszélés – Fiala és Donald Tusk lengyel kormányfő egyre emeltebb hangon kifogásolta Orbán oroszokat érintő ügyekben tett vétóit, Fico pedig inkább hallgatott.

Az elnöki megbeszélés is mutatja, hogy a tagállamok között alapvetően vannak közös ügyek, amelyekben meg tudnak egyezni. Az uniós migrációs politika, a mezőgazdasági kérdések vagy éppen a fogyasztóvédelem terén biztosan hasonló az országok álláspontja és közös nevezőre tudnának jutni, a kérdés, hogy a négy ország vezetői mennyire tudnának felülemelkedni a nemzetközi viszonylatban is egyre inkább átfogalmazódó „oroszkérdésen”. A V4-ek soros elnöki posztját 2025. júniusáig Lengyelország tölti be – párhuzamosan az uniós elnökséggel – és egyelőre nincs jele annak, hogy Varsó felmelegítené az országok közti fagyos viszonyt.