Ki nyalja majd a mézet?

Majdnem olyan ez a közép-európai politika, mint a Big Brother vagy a Való Világ. Négyévenként bejuttatjuk a szereplőket az álomvillába, vagyis a parlamentbe. Ottan aztán a kiválasztottak úgy igyekeznek produkálni magukat, hogy megüssék a főnyereményt. Ami némely politikusaink esetében nem más, mint hogy mindvégig a porondon maradjanak. Azaz háborítatlanul nyalhassák a hatalom mézét.

Erről jut eszembe egy anekdota, amely internetes metanyelven szólva nem is olyan offtopic, mint amilyennek látszik... Tehát egy rendszeresen kocsmázó családfő elviszi egyszer magával törzshelyére folyvást méltatlankodó nejét, hogy beavassa őt léha életmódjának rejtelmeibe. Mármint hogy megtudja az asszony, mivel tölti naponta éjszakába nyúlóan az időt az ember. Nos, elmennek a törzshelyre, amely történetesen egy koszos, füstös, zajos csehó, ahol aztán rögvest elkezdi itatni a férjecske az asszonyt. Akinek persze alig félórán belül, a második sörnél tele lesz a gyomra, azaz a hócipője az egésszel, s megkérdi a férjét, vajon mi a fészkes fenét élvez az a napi kocsmázáson. Mire a férj székében önelégülten hátradőlve, foghegyről odaveti neki: No látod, bogaram, ugye, hogy nem holmi méznyalás az én életem sem...

Ennyit a férfiúi méznyalásról. A politikusi méznyalás azonban némiképpen azért biztosan különbözik az öncélú léhaságtól. Egyébként miért is tülekednének oly sokan és ekkora vehemenciával a politikába? A hatalom méze ugyanis fölöttébb édes portéka lehet ám. Kivált ha az ember meztelen hátsóval és kiéhezetten találja magát a mézesbödönnél. Bizony-bizony, itt van a kutya elásva. Ezért látszik a posztkommunista országokban helyenként olyan kiábrándítónak, csalárdnak, amit egyes politikusok művelnek. De hát mit is művelnének, amikor jobbára, úgymond, a flaszterről, ráadásul tényleg szinte meztelen hátsóval mennek szerencsét próbálni a politika valóságshow-jának „játékosai” a tettek színhelyére... Mi mindebből a tanulság? Például: nem biztos, hogy olyan sokaknak hinniük kellene mondjuk Robert Ficónak, aki a szó szoros és átvitt értelmében is meztelen hátsóval ijesztgeti a választókat. Nem beszélve azokról az általa emlegetett „új emberekről”, akiket megálmodott kormányába ígér...

Summa summarum, igen vigyázni kell majd itt jövő héten ilyentájt, a szavazatokra pályázó „showmanek” kiválasztásánál. Nehogy olyanok kapjanak lehetőséget a „műsorban”, akik ahelyett, hogy bennünket „szórakoztatnának”, rajtunk röhögnek majd négy éven keresztül.