Ki állíthatja meg Orbánt?

Bár sok uniós és külföldi intézménynek hivatali kötelességből fel kell lépnie Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányának számos lépése ellen és még több esetben kellene erkölcsi és elvi okokból határozottan elítélni több cselekedetét, a külföld alapvetően mégis híján van az olyan eszközöknek, amelyek megállíthatnák Orbán ámokfutását.

Kezdjük az Európai Unióval. Az innen való kizárás és főleg a közös uniós költségvetésből jövő források (amelyek a víz felett tartják a magyar gazdaságot) megvonása megrengethetné Orbán rendszerét, de az EU-nak egyikhez sincs jogi alapja. Az uniós alapszerződés szerint nem lehet egy tagállamot kizárni, sem a forrásokat megvonni a demokrácia feletti aggodalmak miatt. Az EU természetesen büntethet az egyes szakpolitikák terén, például a túlzottdeficit-eljárásban vagy a versenypolitikában, de nem az emberi jogok, a demokratikus elvek vagy a jogállam szabályainak megsértése miatt.

Ezek az általános demokratikus értékek az uniós alapszerződés második cikkelyében vannak leírva, megsértésükért elvileg a legsúlyosabb szankció az EU Tanácsában a szavazati jog elvesztése. Azért elvileg, mert a szerződés 7. cikke szerint ahhoz, hogy egyáltalán megállapítsák, hogy „fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a 2. cikkben említett értékeket”, a Tanácsban négyötödös, vagyis 80%-os többség kell, de ez még nem elég, kell az Európai Parlament egyetértése is. S ez még mindig csak elindít egy procedúrát, amelynek a végén minősített többséggel a Tanácsban megvonhatják a szavazati jogot. De még ha ez meg is történne, abba Magyarország meg a kormánya nem halna bele.

Az Európai Bizottság természetesen kezdeményezhet kötelezettségszegési eljárást, mint ahogy a CEU-ellenes felsőoktatási törvény kapcsán alighanem fog is, de ez egy hosszadalmas procedúra, és ha erre végső pontot téve az Európai Bíróság meg is állapítja az uniós jog megsértését, akkor sem dől össze a világ. Ebben a konkrét esetben például a CEU működése már rég ellehetetlenül, és a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy Orbán (a hívek szemében) vereség nélkül ki tud mászni a dologból. Vagy nem erőlteti tovább az uniós szervek által „elmeszelt” és már feledésbe merült jogszabályt vagy az Országgyűlésben gyorsan elfogadtat egy céljaiban hozzá nagyon hasonlót. Ezen vagy talál fogást a Bizottság – és akkor kezdődhet újra a hosszadalmas procedúra –, vagy nem.

Tudja ezt a Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt is, ezért a múlt héten minden korábbinál komolyabb nyomás és kritikai össztűz alá helyezte Orbánt a CEU-törvénnyel kapcsolatban: „A Néppárt azt szeretné, hogy a CEU tovább működjön, a határidőket függesszék fel, és induljon a tárgyalás az Egyesült Államokkal az ügyben.” Persze ez édeskevés, a Néppártból már rég ki kellett volna zárni a Fideszt, ha komolyan vennék a demokratikus elveket. De Orbán hatalmát alighanem ez sem tépázná meg komolyabban.

Meg valószínűleg az amerikai kormány részéről bevezethető valamilyen (például diplomáciai) szankciók sem – pedig paradox módon ez lehetne a „Nyugat” leghatározottabb válasza. A Trump-kormányzat ugyanis a jelek szerint nem „Soros-egyetemként” tekint a CEU-ra, hanem a kairói, bejrúti, kazahsztáni stb. amerikai egyetemekhez hasonló intézményként, és védelmét precedensértékűnek tartja. De még ezzel együtt is végső soron csak a magyar Alkotmánybíróság mentheti meg a CEU-t, illetve a fideszes parlamenti többség (vagyis Orbán), és őket csak a magyar választók foszthatják meg a hatalomtól. A magyar demokráciát a magyar állampolgároknak kell megvédeni – ez oly jól hangzik, hogy akár egy fideszes szlogen is lehetne.