Ki a legnagyobb dilettáns?

Fico a bombasztikus kongresszuson azt is kijelentette, hogy kormánya megoldotta a pénzügyi válságot, a gázválságot és egész sikeresen harcolt a gazdasági válság következményei ellen. Ami azt illeti, ennyi és ekkora hazugságot/baromságot meg még én nem láttam soha egy mondatom belül. Fico sok mindent csinált életében, de hogy a gazdaságban valaha is kitalált és tett volna valami hasznosat az ország hosszú távú fenntartható fejlődése szempontjából… – valahogy semmi ilyesmi nem tud az eszembe jutni. Ellenkezőleg Fico mindig mások munkájából élt, és igaz ez kormányzati tevékenységére is. Ennek első felében az előző Dzurinda-kormány reformjainak gyümölcseit élvezte és az általuk megterített asztalt zabálta le tökéletesen kabinetje, a másik felében meg a jövő kárára osztogat, rohamos tempóban adósítva el Szlovákiát. Kormánya gazdaságpolitikai tevékenysége káros és dilettáns döntések véget nem érő sorozatában merül ki, amelyek hova tovább kétheti rendszerességgel ütnek további lékeket a szlovák gazdaság hajóján, és döbbentik meg újra és újra a józan elemzőket. Az egész egyre inkább egy véget nem érő rémálomra emlékeztet.

A Dzurinda-kormányok reformlépéseinek köszönhetően Szlovákia gyors és fenntartható növekedési pályára állt: nőtt a gazdaság, a foglalkoztatottság, csökkent a munkanélküliség, az államháztartási hiány, az államadósság aránya, javult a külső egyensúly, jöttek a beruházók, bevezethettük az eurót. Most minden fordítva van: a gazdasági termelés és a foglalkoztatottság csökkent, a munkanélküliség nő, a hiány és az államadósság rohamtempóban dagad. Ha vissza is tér a növekedés, az nagy valószínűséggel fenntarthatatlan lesz, romló belső és külső egyensúlymutatókkal és tovább dagadó adóssággal jár majd együtt, de új munkahelyekkel aligha. Tény, hogy ez részben a globális válság következménye. De egyre inkább Fico dilettáns politikájának „eredménye” is. Dzurinda idején Szlovákia minden nemzetközi rangsorban (versenyképesség, gazdasági szabadság, vállalkozóbarát környezet, korrupciós világranglista) felfelé menetelt, most lefelé csúszik. A nemzetközi intézmények akkor kidicsérték és példaként állították be reformjainkat, most sorra a hibákra figyelmeztetnek. A hitelkockázatot minősítő (rating)ügynökségek sorra javították a szlovák államkötvények besorolását, most minden nappal közelebb kerülünk ennek újbóli lerontásához. Annak idején özönlöttek a külföldi  beruházások, most alig csordogálnak, miközben a befektetők a stratégiai államosítási törvényen meg hasonló torzszülött rendelkezéseken csóválják a fejüket. Nyilván Fico rendszeres kirohanásainak a bankok, energetikai nagyvállalatok, nyugdíj- és egészségbiztosítók, áruházláncok, röviden mindenki ellen is komoly tőkevonzó képessége van…

Egyszóval hihetetlen dilettantizmus és hazugságok a köbön. Ja, a csalást kihagytam, de elég a kelet-szlovákiai roma telepek környékén kapirgálni, és máris két évtized legnagyobb választási csalásába futhatunk bele.