Kézzel fogható közelségben a változás

Az igazság valóban az lehet, hogy a Smer és az SNS pánikban van, és ennek a pániknak felel meg a parlamenti Potyemkin-ülés összehívása. Két nappal szavazni a parlamenti választás előtt ekkora horderejű törvényekről tényleg minden képzeletet felülmúl, a józan ítélőképesség pedig szóba se kerül. Kicsit hasonlít a helyzet a 2010-es parlamenti választás előtti akcióra, amikor a Smer nagy csinnadrattával felavatta Svätopluk szobrát a pozsonyi várban. Természetesen élő tévéadásban, hogy a meghatott és hazafias érzelmekkel átitatott néző tudja, kire kell szavaznia. Csakhogy most sokkal komolyabb és összehasonlíthatatlanul drágább dolgokról van szó, Svätopluk lovas szobra eltörpül mellettük. Másrészt kérdéses, hogy az ellenzék, elsősorban a PS/Spolu független parlamenti képviselői megfelelő formáját választották-e a tiltakozásnak a szószék elfoglalásával. Na igen, a közpénzek valóban megérdemelnék a gondoskodást (nem csak a csajok az interneten a kényeztetést – Glváč– Zsuzsová), de a pluszpontok szerzése szempontjából kétes kimenetelű vállalkozás, mert a választók nagy része sima cirkusznak tekinti a tiltakozás ilyen, nem hagyományos formáját.

Diplomatikusan fogalmazva tehát mint a rendkívüli ülést összehívó kormánypártokat, mind az azt akadályozó ellenzéket kellemetlen meglepetés érheti, ha erre az egészre fordított időnek és energiának nem lesz meg az általuk várt hatása.

Paradox módon a máskor ilyen akciókban élen járó Igor Matovič nem vett részt a tiltakozásban, hirtelen kompromisszumkereső politikussá lépett elő, és tárgyalásra szólította fel a feleket. Ő, aki nemrég még Andrej Danko SNS-elnök orra előtt hadonászott a szószéknél „Ez részeg” feliratú táblával. Danko pedig most pozitív példaként beszél róla, ami pár napja szintén teljesen elképzelhetetlen volt: „Még a legnagyobb rebellis Matovič is mindig elhagyta az üléstermet, amikor erre fel lett szólítva”.

Nos, a legnagyobb rebellis is már csak egy „szimpatikus rosszcsont”, ha ennyire megugrik a felmérések szerint a támogatottsága, tehát nem kell összeveszni vele, még az is meglehet, hogy ő fogja vezetni a kormányalakítási tárgyalásokat. A még be nem tiltott, a moratórium előtt nyilvánosságra hozott felmérések eredményei is ezt mutatták. Na meg persze azt is, hogy az egész ország sorsa azon fog múlni, hogy a billegő pártok közül melyeknek sikerül valóban megugraniuk az 5 százalékos küszöböt (koalícióknak a 7 százalékot). Egyszóval nem is igazán a választás győztesén, hanem a még éppen bejutó pártokon múlik majd minden.

Éppen ezért hiba lenne előre örömködni, mert egy aprócska hibán is múlhat minden, „egy-két” szavazat ide vagy oda egészen más helyzetet teremthet, és hosszú távú következményekkel járhat az országra nézve.

A tét pedig egyáltalán nem kicsi. A sors úgy hozta, hogy majdnem egybeesik a választás Ján Kuciak és Martina Kušnírová halálának évfordulójával. A változás, amit a brutális gyilkosság után követeltek a tömegek, és amely részben el is kezdődött, most itt van, kézzel fogható közelségben.
Csak kézbe kell venni a szavazócédulát.

A szerző a TASR munkatársa