Kezdődik a tánc

Egyrészt örülhetünk, hiszen mindkét párt hajlandóságot mutatott a nyitásra, igaz, különböző mértékben és különböző módszerekkel. A Híd tárgyalni hívta a régiókat és a kisebbségek képviselőt, valamint megnyitotta a listáját mindenki előtt, akivel együtt tud működni. Az MKP ennél tovább ment, koalícióban vagy egy magyar választási párt létrehozásában gondolkodik.

És nagyjából eddig tart az örömünk, mert a két koncepciót nem nagyon lehet összeegyeztetni. A hidasok mondhatják, hogy ők léptek először, megnyitották a listát – aki akar, csatlakozzon, és lesz együttműködés. Ebben annyi logika kétségtelenül van, hogy a Híd egy kormánypárt, parlamenti székekkel és minisztériumokkal, tehát elvileg az erő pozíciójából tárgyalhat. Azért csak elvileg, mert az elmúlt jó fél évben a felmérések szerint a párt preferenciái zuhanórepülésben vannak. És persze azt is nehéz elképzelni, hogy az MKP politikusai tömegesen vándorolnának erre a listára.

Az MKP szélesebbre tárta a kaput az esetleges koalíció vagy a közös választási párt lehetőségével. A korábbi kommunikációhoz képest ez az ajánlat meglepőnek tűnhet, főleg, hogy pár hete Csáky Pál még kizáró oknak tartotta Bugár Béla jelenlétét bármilyen közös listán.

A koalíciót valószínűleg egyszerűbb lenne összehozni, de egyáltalán nem biztos, hogy a két párt közösen össze tudna kaparni hét százalékot. És mindkét táborban vannak bőven, akik nem kérnek egy ilyen megoldásból.

Viszont tény, hogy az MKP ezzel az ajánlattal túllépett saját árnyékán. Gesztusértékű lehet, főleg ha a szavakat tettek is követik.

Menyhárték szerint a másik lehetőség a közös választási párt, így csak az ötszázalékos küszöböt kellene megugrani. Bugár Béla élből kizárta ezt a lehetőséget, mondván, erre már nincs idő. Ez valahol nyilván igaz, hiszen eddig a koalíció is elképzelhetetlen tűnt, egy közös párt létrehozása pedig sokkal több tárgyalást és egyeztetést igényel. De azért azt se feledjük, hogy Andrej Kiska ugyanennyi idő alatt a semmiből készül felhúzni egy pártot, ő pedig valahogy nem aggódik az idő miatt.

A helyzet az, hogy a végtelenségig lehetne sorolni az okokat, hogy miért futhat zátonyra az együttműködés. Ennek ellenére meg kell próbálni, mert az EP-választás megmutatta a lehetséges jövőt, az pedig egy kicsit sem vicces.

Ha mind a Híd, mind az MKP politikusai félre tudnák tenni a személyes ellentéteket, az sugallhatna valamiféle pozitív üzenetet is, mely fájdalmasan hiányzik mindkét párt kommunikációjából. Ráadásul ha sikerülne megmenteni a magyar parlamenti képviseletet, mindkét fél hősként ünnepeltethetné magát.

De ez egyelőre csak fényes ábránd. Az ajánlatok elhangzottak, a tánc elkezdődött. Most már asztalhoz kell ülni és felvázolni egy koncepciót, ami elnyeri a választók tetszését, mert a végén ők fogják eldönteni, hogy ez a tánc lesz-e az utolsó.